Mit tegyek, ha nem tudok szabadulni attól az érzéstől, miszerint csak azért vannak/akarnak összejönni velem a pasik, mert nem találnak jobbat és/vagy csak ki akarnak használni?

Nos, köszönöm az eddigi válaszokat (jöhetnek még), időközben azonban kifundáltam a megoldást.

Minthogy általában nem vesznek észre, csak ha kiöltözöm kissé extrémebben vagy kirívóbban, ezért talán a külsőm megváltoztatásából kéne kiindulnom. Az arcom állítólag szép, az alakom átlagos, az összhatás mindenesetre meglehetősen semmilyen. Ezt kiküszöbölendő, talán a hajszínem megváltozatatásával kéne kezdeni. Unalmas, nyomorék barnából átfestetném mondjuk platinaszőkére, halvány rózsaszín melírcsíkokkal, esetleg feketére piros csíkokkal, vagy szimplán csak élénkvörösre. Mivel a hajamat nagyon utálom magamon, tekintve, hogy nemhogy kihangsúlyozná az arcomat, még abszolúte jellegtelenné is teszi, szóval egy kis vérfrissítés egyértelműen ráférne. Ha tehát befestetném, feltehetőleg jobban tetszenék magamnak, tehát ezt a megelégedettséget sugároznám a környezetem felé is, ezáltal vonzóbbnak tűnnék mások számára, ami ugyancsak imponálna, s így talán könnyebb lenne nekem tetsző fiút találni, akinek már tudnék adni a véleményére és tovább egyengethetné az önbizalmamat.

Mert ez a jelenlegi "jóravaló kislány" külső koránt sem tükrözi a lelkem mélyén tomboló féktelen indulatokat és érzéseket, úgy érzem, mintha nem lennék önmagam, a külsőm egyáltalán nincs összhangban a belsőmmel és emiatt már ugyancsak régóta vívódom, hogy belül nem az vagyok, akinek első ránézésre tűnök és így nem a megfelelő emberek találnak meg.