Vannak itt olyanok, akik úgy érzik, a családi viszonyaik és a gyerekkoruk hatással van a társas vagy párkapcsolataikra?

Istenem, sokat röhögök itt az idióta kérdéseken, és válaszokon, még nem jön egy ilyen kérdés, ilyen válaszokkal, mennyi szülőnek nem nevezhető lény, akik tönkreteszik a gyerekeiket, mennyi szörnyű történet.... :(

Tényleg azt tudom csak mondani, hogy aki teheti az kerüljön el abból légkörből, akár kollégium, akár albérlet, esetleg nagyszülők, vagy netán a pár családja, ha van rá lehetőség és ott szeretik.

Ezek amiket írtok, mind gyilkos közegek, akit semmiben nem támogatnak, mindig csak bántanak, az nagyon nehezen lesz kiegyensúlyozott, boldog, sikeres, mert egy idő után elhiszi, h tényleg semmit nem ér.

Mindanyiótoknak kívánom, hogy mielőbb kikerüljetek onnan, és megtaláljátok a boldogságotokat!

Többiek nevében is köszönöm a biztató szavakat.

Viszont én se a kolit se az albit nem engedhetem meg magamnak...ami marad diákhitelből az pont arra elég hogy ruházzam magam, bérlet, könyvek stb. A páromhoz mehetnék, de van az a bölcs mondás hogy jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni. (a tesom hibájából is tanulva nem mennék, mert neki is így romlott meg a kapcsolata a barátja szüleivel) a másik meg hogy nem tudnám elviselni, hogy úgy tartsanak el hogy egy ft-tal nem tudok beszállni, pedig már felajánlották hogy bármikor mehetek, de így nem...

Így nekem maradt a beletörődés és összeteszem a két kezem hogy ilyen párom van, nem tudom egyedül hogy bírnám...

Igen, vannak még továbbiak is :)

én 21 éves lány vagyok, még suliba járok de dolgozom mellette. Ennek ellenére szinte nap mint nap valamilyen ilyen téma előkerül. Szerintem a szüleim sosem szerettek igazán.

Engem sem nagyon igyekeznek támogatni semmiben, annyi, hogy az egyetem miatt a rezsimet fizetik még.

De nekem nem az anyagi része lenne a lényeg, hanem jó lenne ha valaki kicsit érzelmileg támogatna.

Ha a magam példájából indulok ki, akkor eléggé tönkretették az érzelmeimet és ugye párkapcsolatra is alkalmatlan vagyok. Szóval a kérdésedre azt hiszem meglesz a válasz :)

sajnálom, hogy te is ilyen helyzetben vagy, meg a másik válaszoló is aki írt. Ha elbeszélgetnétek valakivel a helyzetről akkor írjatok nyugodtan pü-t, meg tudom érteni a helyzetet... (én is ebben élek))

amit még tudok ajánlani az a Mérgező szülők című könyv, tanulságos..