Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vannak itt olyanok, akik úgy érzik, a családi viszonyaik és a gyerekkoruk hatással van a társas vagy párkapcsolataikra?
Nekem pl. mindig meg kellett küzdenem édesapám szeretetéért, de sosem fogadott el igazán. Ebben látom az okát annak, hogy az első pillanattól annyira ragaszkodom a másikhoz, hogy a férfiak a világ másik felére menekülnek, ráadásul általában olyanokkal kezdek, akikkel esélyem sem lenne kiegyensúlyozott kapcsolatra.
Hogyan lehet ezeken túllépni?
Privit is írhattok, hátha többen sikerül kitalálni valami megoldást:)
(24/l)
válasza:Rám is hatással van...rossz gyerekkor és most sem jobb a helyzet...Anya sosem viselkedett anyaként...sem anno sem most..Apára számíthattam csak tinikoromban, Neki mondtam el mindent...(ő világosított fel a haviról, fiúkról stb...) De ez is megváltozott olyan 15-17 éves koromban...Azóta egyikőjükre sem számíthatok, csak a páromra hála az égnek...
Ahogy idősbödtem, jobban kezdtem átlátni az itthoni dolgokat hogy mi miért és teljesen magamba fordultam. Nem értettem és nem is tudtam ellene mit tenni...Pedig nagyon szerettem volna, de beszélni egyikükkel sem lehet...Volt hogy megpróbáltam de mindig az jött le tőlük (mondták) hogy csak bebeszélem magamnak blablabla...
Ez csak egy nagyon tömör sztori amit leírtam...viszont emiatt kb 2-3 éve pánikbetegségben szenvedek ami minderre vezethető vissza...S hogy ez miért is hat ki a párkapcsolatomra? Nincs olyan hónap hogy ne kapjak sírógörcsöt és a párom vígasztal, hangulatingadozásaim vannak és van hogy rosszulléti rohamok jönnek rám...a pánikbetegség miatt semmi libidóm nincs, abszolút nem kívánom a szexet...de hála az égnek a párom ezt megérti és nem erőlteti és mindenben mellettem áll évek óta.
Egy kiutat látunk mindketten ebből ha elköltözök itthonról, de sajnos ehhez még minimum 3 évet kell várnom...és addig nem fog változni a helyzetünk/helyzetem :(( De egy tény...menekülni akarok ebből a közegből :(
válasza:Én ezzel a problémával MÁR nem tudok megbírkózni, feladtam...teljesen leszívnak itthon agyban...egyszerűen belefáradtam már hogy eltűrjem azt ami itthon megy...Voltunk a párommal 1 hétig nyaralni...Jó messze innen...mint akit kicseréltek olyan voltam...Mint régen, amikor még nem fogtam fel hogy mi van itthon...életvidám voltam, nem voltam nyomott...Szóval nálam sokat segítene ha innen elmehetnék...
L23
válasza: válasza:Most elolvastam a válaszaidat kérdező. Az, hogy nem támogatnak, ez nálunk is megvan teljes mértékben, szóval tudom milyen...Pont pár napja agyaltam ezen, hogy ez miért van?! Nem támogattak középsuli választásnál, csak kivettek a kolis közegből, barátoktól amikor megbuktam évvégén...Mondtam nekik hogy egyetemre szeretnék menni, a válasz "jóvan"...Nyílt napra nem vittek le, a párom vitt le eszméletlen hóviharban...alkalmasságira sem vittek el, a tesóm kísért el busszal...A vizsgaidőszakokban sem támogatnak, csak csesztetnek állandóan, már olyanért is ha éjjel 1-2-ig tanulok és akkor húzom ki a netet, hogy "halkabban már"...húú és még sorolhatnám :/
Amúgy Te már dolgozol? Vagy még suli?
válasza:Nekem is mindig az volt, hogy akármit csináltam, csak kritizálták, és előre eldöntötték, hogy vagy nem fog sikerülni, amibe belekezdek, vagy nem a várt eredményt fogja hozni. Tudod, ha sokat bántanak így valakit, akkor hajlamos elhinni egy idő után.
Még főiskolás vagyok, de most kezdtem egy melóban, mert muszáj pénzt szereznem és elhúznom innen, utána is befejezhetem az iskolát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!