Ha te lennél a volt barátom, aki most elhagyott engem más valaki miatt, akkor ez téged meghatna, vagy mit éreznél ha elolvasnád?

Én végig olvastam és tudom, hogy mit érzel!

Nekem is volt egy fiú akibe szerelmes voltam, és bizonyításként le is feküdtem vele! Utána nagyon rosszul éreztem magam. 1 hétig görcsben ált a gyomrom, hogy mikor keres. De sose keresett be kellett látnom, hogy ennyi volt...:( Utána 5 hónapig nagyon nagyon rosszul voltam:S Nem akarok kis regényt írni mert voltak itt is érdekes dolgok. De én csak azt tudom mondani amit nekem is mondtak, hogy az idő mindent begyógyít és ez igaz is. Eltelt már azóta 1 év és 2 hónap. Igaz ha látom még mindíg furcsa érzés kap el, de már túl tettem magam rajta régen:) Ja és ne mutasd ki az érzéseidet mert tényleg csak megalázod magad. erre van egy jó idézet:"Ha szíved sír, arcod mindig nevessen, mert néha jobb, ha a látszat csal" És te is biztos túl fogod magad rajta tenni mert ezen tényleg egyszer átesik mindenki.

sok sikert:P 17/L

Lehet, hogy ezt bunkó megjegyzésnek fogod venni, de erre van szükséged.

Te normális vagy? Gyakorlatilag már felvállaltad az áldozati szerepet, most pedig itt sajnáltatod magad. Először szakítasz a pároddal, majd újra összejössz vele, aztán pedig kifogásolod, ha ő ugyanezt eljátssza veled. Ki mint vet, úgy arat... Aztán itt ez az érzelgős önsajnáltatás, hogy neked nincs senkid és egyedül vagy.. Naná, ha ott ülsz a szobában a gép előtt, és nem alakítod a baráti kapcsolataidat! Még szép, hogy nem barátkoznak valakivel, aki folyton sír és depressziós! Volt egy pasid pár hétig, de gyakorlatilag már temeted magad.

Utálom, amikor valaki tehetetlennek mutatja magát, de azt még jobban, ha képmutató is.

Szóval bocs, hogy nem szimpatizálok veled, de magadnak kreáltad a problémát.

Hehe, elolvastam. Ekkora kikúrt önsajnálatot! Már megbocsáss, de ez nevetséges mértékű! Nem azt mondom, hogy nem érezheted nagyon rosszul magad, csak ennek a világgá kürtölésével semmit sem érsz. A Márk felé továbbításával sem.

Amúgy nyilván nem vett téged komolyan onnantól kezdve, hogy eljátszottad vele a nemcsókolózom-szakítok-mégse játékot. Most talált valakit, aki normálisan áll hozzá.

Ne akard vissza őt, mert ha sikerül, ugyanezt el fogod vele játszani megint. Majd lesz, aki iránt olyat fogsz érezni, hogy nem játszol majd vele, hanem simán mennek majd a dolgok a maguk útján.

Egyébként ez a "lefeküdtem volna vele, ha akarja" dolog is annyira szánalmas.. kb annyit tesz, hogy ha akarta volna, dughatott volna, nekem mindegy, csak kelljek valakinek...

Brrr... Az isten óvjon ezektől az emós szipirtyóktól.

Mellesleg a depressziót, önsajnálatot és sikertelenséget 10 km-ről megérzik az emberek, szóval ebben az állapotban ne számíts javulásra.