Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Milyen dolog ez így? Vagy...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen dolog ez így? Vagy csak nekem furcsa?

Figyelt kérdés

Adott egy pár, amikor összejönnek a lány az utolsó évét végzi az iskolában, a fiú már dolgozik jó ideje, mert kicsit idősebb. A fiúnak saját háza van, és a kapcsolat elejétől kéri a lányt, hogy költözzön hozzá. A lány is szeretné, de amíg tanul, nem akar a fiú nyakára menni, hisz en nincs jövedelme. Amikor a lány befejezi az iskolát, jó fél évig diákmunkázik, amíg még tart a diákigazolványának az érvényessége, majd utána pár hónapig munkanélküli. A fiú folyamatosan "nyaggatja" az összeköltözéssel, ami nem is igazán nyaggatás, hiszen a lány is szeretné, de még mindig nincs pénze. Egy idő után a lány a fiú segítségére szorul részben(!), így féligmeddig odaköltözik hozzá, de egy-két hónapig csak ott alszik minden nap, napközben az anyjához megy, nála eszik, a szennyest is oda viszi. Később a fiú megunja ezt, és ráveszi a lányt, hogy ne hurcolássza a piszkos ruháit, mossa ki ott, ne mászkáljon el enni, egyen nála, stb. Így a végén kb. másfél hónapig mégis egy az egyben a fiú tartja el a lányt. A lánynak összejön egy 7 hónapos lehetőség, amiért fizetnek neki, és a 7 hónap letelte után munkaajánlatot is kap, egy tanfolyamról van szó. Amíg a tanfolyam tart, a lány teljes mértékben beszáll a kiadásokba, főz, stb., örül, hogy végre nem szorul rá senkire. A fiú is boldog, hogy végre együtt élnek - legalábbis ezt mondja.

Egy hétköznap este a fiú nagyon hangosan hallgat zenét, de annyira, hogy a harmadik szomszédnál is lehet hallani. Ez a fiúnak szokása, a szomszédokat valószínűleg nem zavarja túlzottan, mert sosem szóltak neki, pedig egyből nyílik a szájuk, ha valami nem tetszik nekik egyébként. Viszont a fiú mindezt a hálószoba melletti helyiségben teszi, és úgy, hogy másnap kelni kellene. A lány álmos, és megkéri, hogy vegye halkabbra, mert nem tud tőle aludni. Nem az első alkalom, és a fiú mindig hétköznap csinálja ezt, amikor korán kellene kelni másnap. A fiú a lány képébe vágja a kérésre, hogy de márpedig ez az ő háza, és azt csinál, amit akar...


Tényleg orbitális nagy tahóság ez a kijelentés?

Vagy teljesen megérthető?

Nem az a normális, hogy ha két ember együtt él, akkor kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz - akármelyikük lakásán is vannak?

Egyébként én vagyok a lány a történetben.


2013. szept. 12. 07:22
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:

Egy tapló k öcsög barom az a csávó... Én a helyében összefognám a pofám és boldog lennék hogy ott van velem a párom és együtt lehetünk. És nem gyerekes módon viselkednék.Ez a zenés dolog arra vall hogy nem csak veled tahó hanem a szomszédaival,szóval mindenkivel. Azt javaslom,hogy most azonnal hagyd ott,nem érdemel meg téged!!


[Bárcsak megint működne Auswitz az ilyen "férfiak" oda valóak,mert csak szennyezik a világot].

2013. szept. 12. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 A kérdező kommentje:

"Kedves" 09:14-es válaszoló!

Tudod attól, hogy te ilyen idióta libákkal jöttél össze eddig, esetleg te magad vagy az, még nem mindenki ilyen. Én sem. Ha kíváncsi vagy rá, halál pontosan így kértem meg: "Ha már nem jössz velem aludni, akkor légyszives, vedd már halkabbra, mert a konvektoron úgy áthallatszik, hogy olyan, mintha a fülem mellett szólna. Nem kell kikapcsolni, csak vedd halkabbra."

2013. szept. 12. 10:08
 13/17 A kérdező kommentje:

Egyébként nem egy bunkó ember alapjáraton, pont, hogy túlontúl kedves meg udvarias mindenkivel, soha nem szól vissza, nem mondja el a véleményét mondván, hogy ő nem akar veszekedni. Ehelyett inkább rajtam tölti le, aztán meg velem sem hajlandó megbeszélni, mert ő nem kar veszekedni. Szó szerint lehetetlen beszélni vele, egyszerűen nem szólal meg. Ilyenkor pár napig nem is szólunk egymáshoz, csak max köszönünk, mert én nem tudok jópofizni, ha megbántottak, hiába szeretné. Ilyenkor szépen kivárom, amíg kicsit kommunikatívabb - ez általában olyan egy-másfél hét elmúltával esedékes - és akkor mondom el neki megint az egészet. A baj csak az, hogy ilyenkorra már én is túlzottan lenyugszok, és megunom, hogy elmegyünk egymás mellett. Szerinte mindent rá kéne hagynom, ha látom, hogy épp hülye. Ebben lehet is valami, és próbálom is tartani magam hozzá, de most sem piszkáltam, csak megkértem, hogy halkuljon le, mert szeretném kipihenni magam.

Egyébként természetesen nem sikerült: egy órán belül lefeküdt, de én már a bunkó beszólása miatti idegtől nem tudtam aludni.

2013. szept. 12. 13:05
 14/17 anonim ***** válasza:

" pont, hogy túlontúl kedves meg udvarias mindenkivel, soha nem szól vissza, nem mondja el a véleményét mondván, hogy ő nem akar veszekedni. Ehelyett inkább rajtam tölti le..."


Na igen,ezt a tulajdonságot nagyon is ismerem.Gyáva,mert a saját véleményét nem képes felvállalni,mindenre bólogat,helyesel még ha belülről nem is így gondolja,de azokat akik szeretik,gátlástalanul megbántani,tudván hogy nem lesz következménye.Igen ám,csak el fog fogyni az ilyen emberek körül azok,akik elviseljék. A volt barátnőm dettó ilyen volt.Mindenkivel jó pofizott,kedves,játszotta a mindig jó természetű,vidám csajt,ha beszóltak neki akkor igazat adott,ha úgy volt ha nem(persze belülről pukkadozott,hogy hogy volt mersze valakinek ilyet tenni vele...) Hazajött,elkezdett ugatni,szinte már én voltam a hibás mindenért,hogy ha valami nem tetszett neki.Én meg többször meg mondtam neki,hogy miért nem akkor,ott pampogtál,és ne rajtam verd le a port,azon aki imád(ta) olyanokat vágott a fejemhez,hogy pofám leszakadt sokszor,és még én éreztem magam szarul,amikor semmit sem ártottam neki...Na de mindegy,ennek már vége.


" Szerinte mindent rá kéne hagynom, ha látom, hogy épp hülye."


Szóval szerinte neked tűrnöd kell amikor őneki úgy tartja kedve,hogy bunkózzon. Nyugodtan fogalmazhattad volna így. Megértem hogy lehet rossz napja valakinek,de akkor sem jogosít fel arra hogy bele kell rúgna abba akit szeret.


Remélem valamit ki tudsz ebből bogozni,amit most hirtelen leírtam,kicsit hülyén,tudom de sajnos siettem.

9:45-ös voltam.

2013. szept. 12. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:

Így már megértelek, bocsi, ha bunkó voltam.

A ráhagyás alatt ő azt érti, hogy rajta már messziről ki lehet szúrni, ha most épp rossz kedve van, és nekem még ilyenkor kellene otthagynom főni a saját levében. Ebben igaza is van, különben is részeggel ugyebár nem éri meg vitatkozni, így ehhez már tartom is magam, nincs is belőle probléma. Ha hülye, akkor másnap megbeszélem vele, ha sikerül. Most viszont abszolút nem cseszegettem, csak teljesen normálisan megkértem, hogy halkítson. Ő ezt úgy értelmezi, hogy én utálom, ha zenél, és adja fel teljes egészében - holott én sosem kértem erre.

2013. szept. 12. 20:13
 16/17 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező! Neked már az alapszituáción is ki kellett volna akadnod...

Azon amikor valaki depresszióból iszik, mert az nem lesz megoldás. Inkább menjen el dokihoz, váltson munkahelyet, ha a jelenlegin kikészítik vagy vhogy oldja meg a helyzetet.

Az meg hogy másnap kelnie kell, külön wtf. Kár, hogy nem írtad, hogy mi miatt, de ha a munka miatt, akkor sürgősen változtatni kell. Ki fogják rúgni! Új munkát nem fog keresni, mert azt fogja hinni, hogy ott is szar lesz. Még nagyobb depresszió, még több ital. Nem túl pozitív jövőkép.

Összehasonlítva a beszólást meg, ezt az ivós dolgot engem jobban bántana az ivása meg a depressziója... és akkor arról még is beszéltem, hogy minden baját rajtad tölti ki, azon akit szeret. Nem túl férfias.

Ha valamikor visszatévedsz ide, légyszi írd meg, hogy mi lett ezzel a storival és együtt vagytok-e még! Tényleg kíváncsi vagyok, köszi.

2015. jún. 28. 02:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 A kérdező kommentje:

Elöltöztem tőle, viszont együtt vagyunk Mondhatni. Volt két hosszabb szünet, a legutóbbi már fél éve. Úgy voltam vele, hogy kutyából nem lesz szalonna, elvárásaim már egyáltalán nem is voltak felé, mint párkapcsolat, csak együtt voltunk unaloműzésként. Aztán fél éve bekattant neki valami, és azóta nem iszik, egy kortyot sem, és so-so kezd normálisabb lenni. Még mindig nem az igazi, de magához képest hatalmasakat lépett már előre.

Én azóta dolgozom, állandó munkahelyem van, nem keresek rosszul, el tudom tartani magam. Volt szó újra-összeköltözésről, d megmondtam neki, hogy csak akkor és úgy vagyok hajlandó, ha ő akarja, véletlenül se segítségből (pl. amíg nem találok albérletet, mert most még anyámékkal élek, bár már nem sokáig), mert nem akarom, hogy megint a fejemhez legyen vagdosva a dolog. Aztán majd meglátjuk. Ha lesz belőle valami, jó, ha nem, úgy is jó. Önállóbb vagyok, már el tudom képzelni az életem nélküle is, ha muszáj.

2015. júl. 16. 11:28
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!