Egyedül hogy lehetek boldog?

Bennem nincs társ iránti vágyódás. Mindig is le tudtam magam kötni a hobbijaimmal, tanulással, vagy bármi egyébbel, amihez épp kedvem volt.

A te esetedben viszont ez inkább csak egy menekülés a felelősség elől. Ahelyett, hogy tennél ezért inkább a "könnyebb" utat akarod választani, de elárulom nem leszel boldog attól, hogy megpróbálod elnyomni magadban az érzést.

Akkor boldognak kéne lenned :D

Szeretnek és szexuálisan ki vagy elégülve.... gondolj bele, mégha ez sem lenne.... :D

Attól, hogy valamit ideig-óráig elnyomsz magadban, még nem fog megszűnni. Ha rosszul érzed magad a bőrödben, akkor tegyél ez ellen. Semmivel nem leszel előrébb attól, hogy kihagysz egy-két napot. Benne van a pakliban, hogy nem fogod megtalálni a "boldogságot" elsőre, sőt akár a tizedik alkalomra sem. De inkább az, minthogy már az elején elveszítsd az egészet.

Nem mondom, hogy félőrült módjára rohangálj és próbálj beleakaszkodni bárkibe, aki szembejön veled, csak járj nyitott szemmel és ne félj kockáztatni. Ha egyenlőre nem is érzed magad erre késznek, akkor koncentrálj bármire amit szeretsz, vagy akár csak a tanulásra. Ha elérsz bizonyos sikereket bármilyen téren is, az dobni fog az önbizalmadon.

Nem nagy titok pedig, simán lehet egyedül is boldognak lenni.. Legalábbis nekem nagyon könnyen megy. Dolgozom, de jól elvagyok a munkahelyemen, jó fejek a kollégák, sokat nevetünk, sok barátom van, így programok is akadnak bőven. Ezen kívül utazgatok (barátokkal vagy egyedül - szállás gyanánt couchsurfingelek, ezáltal is rengeteg tök jó fej és érdekes embert ismerek meg), nyaranta 1-2 fesztivál, olvasok, filmet nézek, dekorálgatom a lakást, főzök, ami éppen akad. Egyáltalán nem érzem magam rosszabb embernek, csak mert nincs párkapcsolatom. Nagy ritkán kicsit hiányzik, de teljes anélkül is az életem.

Ha megtalálod, mit szeretsz csinálni, és ha vannak barátok az életedben, és inkább ezekre fókuszálsz a felesleges ábrándozás meg sajnálkozás helyett, szerintem simán lehetsz boldog egyedül.

25/N