Lányok, akik idősebb pasival jöttek össze, mi volt a reakciója a szüleiteknek a hír hallattán? Nagyon ellenezték?

Általában idősebbel szoktak...

Szia! Párom és köztem 11 év a korkülönbség, én 17 voltam amikor ez történt,most 18 és 10 éves korom óta ismerem , tartottuk a kapcsolatot, 15 éves voltam mikor komolyabbra fordult a dolog azzal hogy ő Pécsről csak miattam! költözött fől Miskolcra hogy velem lehessen amikor csak akar, ekkor párom 28 volt,most 29,(persze anyámék ezt nem tudhatták meg) ez nem is lett volna gáz ,ha idősebb lettem volna kb 4-5 évvel. Mikor megtudták hogy vele vagyok együtt és találkozgatunk, (apám nagyon erőszakos,brutális fajtába tartozik sajnos...) akkor elvette a mobilomat,hogy Ő ne is tudjon elérni csak apám, és aztmondta ha nem veszem fel akár 1x is bármilyen okból, (na most képzeld el hogy milyen okok lehetnek mikor az ember épp önhibáján kivül nem tudja felvenni ...) mikor ő hív,már haza sem kell jönnöm... Fenyegetőzések tömkelege következett, hogy kiállít a buszmegállóba meztelenül és addig onnan nem mehetek mig el nem megy egy busz és meg nem szégyenít a városunk előtt...(ezt nem tette meg) A másik mikor elment anyum éjjelre dolgozni, én meg suliból jöttem haza (ugyanis este 8ig óráim voltak) akkor egy kést fogott a nyakamhoz, és aztmondta hogy megöllek ha még egyszer megtudom hogy találkoztok! Páromat apám pedofillá nyilvánította mer hogy mit akar egy 28 éves pasi, az ő lányától. Rettegtem haza menni, direkt korábban keltem hogy el tudjak menni minden nap páromhoz megnyugvásért, mert ki voltam készülve ,és ha ő nincs, akkor már beköltöztem volna az elmegyógyintézetbe, és pszichológushoz jártam volna iskola helyett. Lelkileg tönkretett teljesen ,ezt ugye nem kell mondanom. De már kiskorom óta nem volt jó a viszonyunk,és rombolta az önbizalmamat is minden egyes szavával amit születésem óta kiejtett a száján. Aztán meguntam hogy én tovább éljek egy házban,mindenórás rettegésben hogy talán mikor öl meg a saját apám , igy elmentünk párommal a családsegítőhöz, gyámügyre.. És hát kimentek apámmal beszélni hogy nem igy kéne a gyerekkel bánni.. Utána apám nekem sírt mikor hazajöttem szintén suliból, hogy hogy tehetettem ilyet vele hogy hátba szúrom a gyámüggyel...Hidd el nem sajnáltam , és soha nem fogom megbánni hogy bejelentettem ezt , különben tán még mindig ez folyna. Ki tudna igy élni ?! Párom mondta hogy ha én nem költözöm magamtól azonnal hozzá, akkor ő jön értem és visz el :) Anyámmal közöltem mindent, hogy el akarok költözni, nem birom tovább, szegény kiborult, de megértette és hagyott menni. Apám véleménye nem számit. Annyit tudni kell hogy 2 testvérem közül én vagyok a legkisebb, igy én maradtam mint akit lehet még uralni. Most már 1 éve hogy párommal élek Tatán, februárban összeházasodtunk, és október végén fog megszületni az első közös babánk. Szeretjük egymást tiszta szívből,minden lánynak ilyen kitartó,türelmes,szerető férfit kívánok, mint amilyen az enyém. Ő az első komoly férfi az életemben, és az is marad. :) Hát ez az én történetem, ellenségeimnek se kívánnám azokat az élményeket,stresszt,rettegést, amit én átéltem nap mint nap!!!

Anyám amióta lehetőséget adott férjemnek hogy megismerje, azóta mint két jó barát beszélgetnek, és kedvelik egymást, jár fel hozzánk is látogatni 2-3 havonta. Anyukám és köztem mára még erősebb lett a kötődés mint volt , és most már élvezem hogy ugy tudok vele megbeszélni mindent mintha a legjobb barátnőm lenne.Apám amugy egy kétszínű ember ezt is tudni kell róla, nagyon nehezen de kezdi elfogadni az esküvőnk óta hogy már nem tartozom az uralma alá. (amugy fenyegetett kiskorom óta már azzal hogy amint 18 évet betöltöm,kirak a házából és mehetek ahova akarok,szerencsére ezt én tettem meg előbb) apám kezd kibékülni párom+én =együtt gondolatával bár nem látványosan, csak éppen hogy, és mert muszály neki. De azért akadnak még megjegyzései, amit egyszerűen nem tudok elengedni a fülem mellett,ilyenkor anyám leállítja és csöndben van. Mostanra már az egész családom nagyon várja a picit (tervezett baba), apám enyhe érdeklődést mutat felénk,de amugy már nincs gond. ez volt ami még lemaradt .

35F vagyok és a kollégám 19 éves lányával jöttem össze...Én próbáltam felnőtt fejjel elhessegetni magamtól a gondolatot , de minden közös házibuli alkalmával egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Nagyon tetszett , de nem mertem magamnak sem bevallani.Á , mondom nem lehet , fiatal stb. De ha a biokémia elkezd működni , akkor képtelenség ellene tenni...Szerelem lett belőle , hozzá teszem nem én voltam a kezdeményezőbb fél.Én féltem elmondani a kollégámnak hogy mi is van kettőnk közt , de csak mi hülyék hittük azt , hogy nem látszik a kettőnk közti vibrálás...Hál istennek normálisan álltak a dologhoz , bár a kollégámat azért bántotta érthető okokból a dolog.De megbeszéltük.Először fura volt az egész , de már nem bánom hogy megtörtént. :-)