Érdemes még próbálkoznom és menteni a kapcsolatunkat?

Együtt voltam 3 évig egy lánnyal, nekem ő volt az első nagy szerelem. Neki voltak korábbi kapcsolatai, de messze a velem való volt a leghosszabb neki. A kapcsolatunk olyan volt mint egy mese, szívünk lelkünk egyszerre dobbant, az élet MINDEN boldogáságát egymásban találtuk meg és kb.1 hónap után úgy éreztük egymással akarjuk leélni az életünket, örökre együtt maradunk, házasság gyerek stb. Sokat mesélt a régebbi kapcsolatairól, és én úgy érzem hogy 100x annyit adtam neki lelkileg és érzelmi téren mint az előzőek, mert láttam is rajta hogy ugyan olyan boldog mint én. Én amolyan "rendes", komoly beállítottságú vagyok, csak a hosszú távú kapcsolatokban hiszek, és számomra csak ő volt (van). Összeköltöztünk 2 év után, majd rá 4 hónapra szét is mentünk, mert ő amúgy elég akaratos és hisztis alkat, az én véleményem soha nem volt elfogadva mindennek ellenére. Hónapokig próbáltam menteni a kapcsolatunkat, érvelni a múlttal, a közös emlékeinkkel stb, de ő hajthatatlan. Most külföldön van, és úgy látszik összejött valakivel, de ismerve őt egyértelmű, hogy egy tiszavirág életű hóbortról van szó. A gondom az, tudom hogy ugyanúgy szenved mint én, csak makacs és most magára erőltet egy érzést, ami nem valós és amint hazajön, vége szakad a nagy "szabadságának". Tudom hogy akkor se fog felhívni ha belehal a fájdalomba, és nem tudom, hogy én próbálkozzak-e még nála, alázkodjak-e meg századjára a "kapcsolatunk" érdekében? Ha én nem teszek semmit, ő nem fog. Barátaim, szüleim, kívülállók mind azt mondják hagyjam a francba mert nem becsül meg és hónapokig csak hülyére vett a sok vacilálással. Én viszont tudom hogy fog még sírni utánam, és tanácstalan vagyok mit tegyek, ha egyszer kopogtat az ajtómon vagy látom rajta hogy békülni akar, hiszen én annyiszor eredménytelen próbáltam korábban megmenteni a kapcsolatunkat. Köszi a normális válaszokat.23/F