Ismertek olyan férfit, aki szerintetek ideális fél egy kapcsolathoz?

Nem mentség, de ez is egy össetevő, amit leírok.

Világ életemben az általad áhított rendes srác voltam. Mire mentem vele? Volt egy barátnőm, aki 2,5 év után elhagyott egy olyan srácért, aki pár hónap múlva már pofonokkal adta tudtára a lánynak, hogy ha valami nem tetszik neki. Mellesleg a lány az utolsó másfél hónapban totál hülyének nézett. De akkor még naiv voltam. Elhittem, hogy egy kávézóban van, ahol nincsen semmi háttérzaj (telefonon beszéltünk)

Elhittem, hogy mostanában jobb lett a kapcsolata egy régi barátnőjével, ezért találkozik vele olyan sokszor.

Szóval egy (vagy szerencsétlenebb esetben több) ilyen tapasztalat után azt mondod: minek legyek rendes? Ha ő megcsinálta velem, miért ne csinálnám meg én is?

Nyilván utána rájöttem, hogy attól, hogy később másokkal kiszúrok, nekem nem lesz könnyebb, a volt barátnőm már megkapta a büntetését az új barátjától, szóval felesleges átmennem b*nkóba.

Meg nem is vagyok ilyen. Nem vesztettem el teljesen a bizalmamat a lányokban, de eléggé megrendült a dolog.

Sokmindenki viszont nem jut el idáig a gondolatmenetben, hanem azt mondja, hogy "oké, ha normális vagyok az nem jött be, akkor leszek paraszt." Ha pedig ezek után jönnek a sikerek (egyéjszakások, stb.) akkor még jobban megerősítve érzi magát a delikvens.

Ez pedig baj, de mindenkinek fiúknak és lányoknak egyaránt egyszerre kellene változni. Amíg ez nem megy, és mindig a másiktól várjuk az első változtatást, addig marad az, hogy akik belsőleg is igazán számukra tökéletes párt akarnak, azoknak sokáig kell keresgélniük :)

Igen, de az nem én vagyok.

Hihetetlen mennyi energia, türelem és kitartás kell egyébként 'ideális pasinak' lenni, nem tudom 1-2 ismerősöm hogy bírja. Én is egyszer megpróbáltam és 1 hónap után rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni. Eleve nem éri meg egyébként, eszméletlenül kihasználják az ilyen pasikat.

28/F

Az, hogy te kívülről nagyon ideálisnak látod azt a bizonyos illetőt, akiről írtál, még korántsem biztos, hogy az is. Nem látsz bele a kapcsolatukba, nem tudhatod.

Másfelől az a meglátásom női szemmel, hogy aki mindenben próbál helyt állni (legyen nő vagy férfi, mindegy)ott a másik fél egy idő után kezd "unatkozni", hiszen nincs probléma, nincs min görcsölni és unalmassá, egyhangúvá válik, hogy minden jól alakul, nincs úgymond izgalom az életében. Ezért kezd el kifelé kacsintgatni és keresni a "zűrösebbet". Még ha nem is teljesen tudatosan csinálja, mégis élvezetre, izgalomra vágyik. A barátnőm férje igazi mintaférj, mindent megcsinál otthon, folyton lesi a nő minden kívánságát. A csaj ezt marhára kihasználja, néha már nevetséges, hogy miket megjátszik a férjével. Közben meg ismerkedik és azt mondja, egy kis izgalom neki is kijár. Ha egy kicsit másként állna a dolgokhoz a férje és veszítene a megszokott jólétből, máris nem az lenne a legnagyobb gondja, hogy éppen kivel kéne ismerkedni, hanem próbálná az otthoni dolgokat helyrehozni.

Én azt látom, akinek megadatott a boldogság és hogy tenyéren hordják, egy ideig nagyon élvezik, aztán beleunnak a jólétbe.