Mért gondolják azt a nők, hogy ha épp nem akarnak szexelni, akkor a párjuk / férjük tuti megcsalja?

A férfiak nem úgy működnek, mint a nők. Egy ideig természetesen legyen türelmes és értse meg.

Nem kell mindig minden körülmények között kielégíteni, de azért nem kell elintézni egy vállrándítással hogy "bocs, most hónapokig nincs szex, értsd meg és kész". Egy kicsit lehet összebújni, aztán ha nem jön meg a kedved akkor nem szexelni. De hónapokig nem is próbálkozni, nem is törődni vele szerintem nem fair.

Azért az a kérdés amiből te kiindulsz ott a kérdező logikájával a pl nem csalna meg mert akkor hajléktalan lenne van gondok. Úgy beszél a párjáról mintha valami nyűg lenne számára akit tartani kell, hogy legyen gyerek.

A terhesség meg nem betegség.

Nézd, attól, hogy a te férjed ilyen, meg te ilyen vagy, más férje meg, meg egy másik nő meg olyan. Más férje meg jobban igényli, hogy kielégítsék. És ott bizony előfordul, nem feltétlen a megcsalás, de az igen, hogy a férfi elégedetlen lesz, amitől meg megromolhat esetleg a jó kapcsolat. Mert feszült lesz tőle. És oké, hogy magának is meg tudja oldani, ha úgy van, de azért nyilván neki is jól esik, ha más csinálja, aki éppen a felesége.

Mert hogy a szex attól még, hogy a nő terhes, attól még igen is testi szükséglet és valakik jobban igénylik. És attól, hogy a te párod nem, attól még más párja igen.

Én nőként mondom azt, hogy rám nem volt hatással ebből a szempontból a terhesség, bár én is szinte az egészet végighánytam, de vágytam a férjemre és ő is rám.

Amúgy meg attól, hogy valakik gyereket vállaltak, nem jelenti azt, hogy akkor az örök kapocs és nem lehet később félrelépni...Mert az a kapcsolat meg is romolhat. És sokszor azért romlik meg, mert a férj el van hanyagolva. És sokszor jogosan.

Mert nagyon sok férfi megérti, hogy a baba miatt sok mindent nem lehet, de azért mindent neki sem kell elfogadni. Ami szerintem ésszerű és normális határok közt jól esik a férfinak és meg lehet tenni, akkor miért kéne a nőnek nehezére esnie?

Nem arra kapják ezeket a válaszokat, ha azt írják, hogy pár hétig (szóval áltmenetileg!) nincs kedvük szexelni. De legtöbb esetben a terhességre hivatkozva hosszú hónapokig megvonják a szexet a párjuktól, nemcsak effektíve a behatolást, hanem az intimitást és az egyásban való feloldódást (orgazmus) is - abban a boldog tudatban, hogy a férjüknek eszébe sem jutna megcsalni őket.

Lehet, hogy ez így van addig, amíg normálisan működik a kapcsolatuk, de a másik több hónapos elutasítása semilyen indokkal (még veszélyeztetett terhesség esetén sem) marad következmények nélkül. És akkor elég egy nyomolós kolléganő/szomszéd lány/asszony, és a férfi elkezdi értékelni, hogy van, aki kívánja. A nő pedig vérig van sértve, hogy a pasi nem azt értékeli, hogy ő az ő gyerekét horda.

Ennek a kivédésére megoldás, és ezért tanácsolják a kézzel/szájjal módszert. Nyilván senki nem kockáztat vetélést, és senkinek nem kell hánynia közben.

Nyilván van ilyen ember is, meg olyan, kivételek mindig vannak. De sajnos vagy szerencsére, volt szerencsém férfiak között eltölteni néhány évet egyedüli nőként. Nagyon tanulságos volt. :)

Egyébként szerintem nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is ki kell elégíteni mindig minden körülmények között. Csak ők kevesebbszer igénylik, ha pedig nem történik meg, tovább tűrnek, meg jól belénk nevelték, hogy a nőknek nem fontos a szex, és természetes, ha nincs orgazmus. Pedig nem az.

Mert az intimitás is fontos, és sok kapcsolat romlott meg azért, mert a két félnek nem egyforma az igénye. Azért nők is panaszkodtak már itt, hogy többet kívánnak, de a férjük nem akarja és nagyon szenvednek. Nem az a baj, ha valaki gyakran akarja, az sem ha csak havonta egyszer, csak az a lényeg, hogy ez a partnerrel összeegyeztethető legyen, mert hosszabb távon ha valaki nem kapja meg azt az intimitást, amire szüksége van, akkor nem lesz boldog.

Jó kapcsolatban a felek megértőek, így ha nagyjából egyforma az igényszintjük, akkor azt a kevés alkalmat/átmeneti időszakot, amikor valamelyiknek nincs épp kedve, akkor megoldhatják. De az már nem normális, ha az egyik fél folyamatosan azt mondja, hogy ha kedvem van csinálom, ha nincs akkor gebedjen meg és alkalmazkodjon hozzám. Ennek kölcsönösnek kell lenni. És egy jó kapcsolatban, ahol a felek figyelnek a másik igényeire, ott nem gond egy kis szünet pl. nőgyógyászati kezelés, terhesség miatt, ha ez átmeneti.

Nem arról van szó, hogy a pasit mindig minden körülmény között ki kell elégíteni, a terhesség elején az állandó émelygést én is ismerem és akkoriban nekem sem volt máshoz kedvem, csak a kanapén fekve agonizáljak, de a te férjed tudja, hogy ez átmeneti, utána megint jól elvagytok. Viszont sok nő van, aki ha terhes lesz akkor ne nyúljanak hozzá, ha megvan a gyerek akkor ő már anya, nem nő (hallottam ilyen kijelentést is), apuka gyakorlatilag egy spermadonorként van használva, az a feleséget egy percig sem érdekli, hogy a férje szeretne bármit is. Ha pedig félrelép, akkor meg mindennek el van mondva, mert a feleségével is szeretett volna lenni és nem elégítette ki az, hogy a babucika egymáshoz ütögetett két csörgőt.