Ti hogyan viseltétek a távollétet?

nem én még gimibe járok. tudom hogy majd megint együtt leszünk,de valamiért nagyon nehezen élem meg ezt az egészet...félek hogy elveszítem még soha senkit nem szerettem úgy mint őt és nem tudom mi lenne velem nélküle...túlságosan függök tőle és tudom ,hogy ez baj,de nem tudok ellene tenni. Talán idővel hozzászokok hogy nem látom minden nap,de nagyon nehéz...

Nem attól félek ,hogy megcsal ,mert bízom benne ,mert ő tényleg nagyon rendes srác. inkább attól hogy elhidegül tőlem vagy teljesen megváltozik és elhanyagol vagy egy másik lányba beleszeret stb...tudom hogy jó találkozni amikor régebb óta nem láttuk egymást ,csak aztán nagyon nehéz is elengedni...mindig szeretném tudni vele,de 1. egyikőnknek sincs végtelen pénz a telefonján 2. nem akarok utána lihegni állandóan ,csak most még olyan új ez az egész és nehéz megszokni,hogy nem beszélek vele facen vagy skypon vagy esetleg nincs itt mellettem ,hanem épp valamerre a koleszos haverokkal kocsmáznak :/

Nem akadok ki ha elmegy bulizni és nem is szoktam ezen balhézni,hogy ne menjen ..nekem semmi bajom azzal,ha haverokkal elmegy bulizni :) A féltékenység meg csak azért jött most is elő,mert rámozdult egy csaj és jóba lett vele ezért kicsit elő jött bennem a zöldszemű szörny...mondta barátom hogy megmondta a csajnak ,hogy van barátnője és hogy barátok lehetnek ,de azért kicsit feljött bennem így is a féltékenység.

Igen én is remélem ,hogy így van és bízom benne,csak nehéz megszokni ,hogy nincs itt és nem akkor beszélünk amikor akarunk hanem ahogy épp időnk engedi és még el sem kezdődött a suli nem tudom mi lesz amikor nekem is t.z.-k meg ilyenek lesznek meg neki is vizsgaidőszaka lesz...Nehezen viselem ezt az egészet,de sosem adnám fel a kapcsolatom a barátommal,csak azért mert most nincs itt velem