Baj, ha egyszerre meg bocsátottam a barátomnak?

Tegnap a barátom többször is megsértett. Célzásokat tett a kinézetemre, piszkált, hogy milyen nyúzott vagyok (hát igen vizsgahét után az ember nyúzott), meg hogy megcsúnyultam az alatt az 5 nap alatt míg nem találkoztunk, meg mindent kritizált: ételt, amit adtam neki a kollégiumban (előtt főztem, hogy legyen mit ennünk, mert ugye pénteken már nincsen otthoni kaja, és tényleg nem olyan, amilyet az anyukája főz, de azért ehető) az ágymat, a ruháimat, az arcomat. Mutattam régebbi fotókat magamról, és azt mondta, hogy milyen szép voltam akkor, most meg... Meg idegen csajokat mutatogatott, hogy milyen szépek, stb. És a végén már sírva kértem, hogy menjen el, és egy ideig ne keressen, mert nincs szükségem arra, hogy valaki sértegessen állandóan. Erre csak nézett rám, hogy ő csak viccelt, és nem gondolta komolyan, engem szeret, és szép vagyok, és ne küldjem el, mert tudja, hogy hülye és bunkó volt, de nem akar elveszíteni. Sírt, és térdelt előttem, hogy bocsássak meg neki, és tényleg nem akart megsérteni, csak már felidegesítették mielőtt jött volna, és tudja, hogy hülye volt, és sajnálja, hogy rajtam töltötte ki a dühét. És láttam rajta, hogy bánja, hogy hülye volt, és mondtam neki, hogy nem haragszok, csak tényleg rosszul esett, amiket mondott, mert tudom, hogy nem én vagyok a világ legszebb nője, és nem is kell ezt hazudnia, de nem kellene az önbizalmamat (ami amúgy is kicsi) a földbe döngölnie. Baj, ha már utána egyszerre meg is bocsátottam neki? Utána teljesen normálisan viselkedett, és tényleg érzem, hogy bánja, amit csinált, de mégis rosszul esett ez az egész, és nem akarom, hogy azt higgye, hogy mindig minden el lesz nézve neki azért, mert szeretem.