Mi a baj velem, ha 21 évesen még soha nem volt barátnőm?

Mostanában rengetegen rágódok ezen, hogy mi a villám van velem. 21 éves vagyok és mivel csak pár barátom van itthon, (jóformán csak én tekintem őket annak, bár lehet beképzelem magamnak) minden kamaszkori hülyeségből kimaradtam, felnőttként meg későn kaptam észbe és kimaradtam a baráti körökből, nem hívnak sehová, csak ha én szervezek programot akkor mozdulok ki.

Egy éve elmentem egyetemre, elhatároztam, hogy ismerkedni fogok ezerrel, de nem így lett. Mivel messze van a suli itthonról, arra paráztam rá, hogy hogyan lehet fenntartani egy kapcsolatot, főleg nyáron, mikor hazamegy mindenki?

A faluban ahol lakok, nem ismerkedek, mert nincs kivel kimozdulni, haverkodni és ezzel egybekötve csajozni.

Az egyetemen lett egy számomra nagyon jó barátom, aki viszont boldog, van barátnője, vannak haverjai, teljes az élete. Örülök neki, hogy boldog, de kicsit fáj, kicsit féltékeny is vagyok rá. De hogyan lehetne ilyen boldog életem? Nagyon vágyok arra hogy szerethessek valakit, nem tartom magam csúnyának se gáznak, de elfog a szorongás mostanában, hogy 21 évesen még nem voltam senkivel, a szó egyetlen értelmében sem, sőt csók sem volt még. Nagyon le vagyok maradva, mindent megtennék hogy ez változzon, de hogyan kezdjem el? :S 21/F