CSak szerintem értékelik többre a nők a lelki dolgokat, mint a testiséget?

Általánosítás. Én nőként borzasztóan racionális vagyok, és ha egy pasi nekem arról áradozik, hogy mennyire tud szeretni, akkor sikítva menekülök előle. Nekem ez túl nyálas, csöpögős, rámtelepedős mentalitás...

De az sem hat meg, hogy mekkora a farka...

A nyálas és a bunkó között szerencsére vannak még fokozatok, nem csak ez a két véglet létezik. Nekem egyik véglet sem kellene.

Ez így van. Nem vagyok amúgy rideg, de nem szeretem, ha valaki olyan mennyiségben zúdítja rám az érzéseit, ami nekem már sok... fontos, hogy meglegyen az arányok.

Nekem az is kell, hogy érezzem, hogy a pasi nem bárkire zúdítaná az érzéseit, hanem hajlandó szépen lassan, fokozatosan megismerni, és a személyem válik fontossá. A te "típusodnál" ilyesmit nem szoktam érezni, csak azt, hogy van egy nő, aki úgy nagyjából megfelel az elképzeléseinek, és máris zúdítja rám az érzelmeit - anélkül, hogy igazán ismerne. Kicsit olyan idealizálós érzésem van, hogy nem ÉN vagyok fontos, hanem alkot rólam egy képet a saját kedvére, és azt várja, hogy én idomuljak ehhez a képhez.