Kit, mennyire és mennyi időre tett tönkre a szerelmi bánat?

Sok mindentől függ, de általában egy év kell, hogy teljesen kiheverjem a dolgokat. Két hosszabb kapcsolatom volt, ami után teljes gyászidő jött, de kemény volt... Az első hetek szó szerint gyásszal teltek. Ha úgy tetszett zokogtam, ha úgy akkor elmentem futni és addig rohantam amíg a fizikai fájdalom kiegyenlítette a pszichikait és csak méginkább sírtam. Picsogós filmeket néztem, tömtem magamba a csokit, a lényeg, hogy azt csináltam, ami jól esett. Utána ha már ezt soknak éreztem, akkor megráztam magam és közöltem magammal, hogy ennyi volt a sebnyalogatás. Felállok és az élet megy tovább. Ettől az elhatározástól kezdve mindent úgy intéztem, hogy egy percem se maradjon gondolkodni. Felvettem pár fakultatív órát az egyetemen, hogy tovább legyek bent, az energiámat a tanulásba öltem, esténként pedig eljártam úszni és ha nem fáradtam volna totál le napközben, akkor ott minden maradék energiát kiúsztam magamból. Azt szeretem, amikor már gyakorlatilag élő halottként értem haza és sem időm, sem energiám nem jutott már az agyalásra. Ezzel a módszerrel töltöttem el hónapokat. Aztán nyárra elutaztam külföldre dolgozni már teljesen más felfogással. Új élet, összeszedem magam és jól érzem magamat egyedül is a bőrömben. Így is lett. Nyár végén önbizalommal tele, vigyorgósan jöttem haza úgy, hogy már hajlandó voltam nyitni az emberek felé. Nagyon jó érzés volt úgy érezni, hogy megszabadultam ettől a tehertől és már akkor sem az exem után sírok, ha van rá időm. Hozzáteszem, én az első pillanattól kezdve megszakítottam vele minden kapcsolatot. Ez eleinte piszkosul nehéz volt, de hosszútávon könnyebb így megszabadulni az emlékétől.

Összességében mondhatnám azt, hogy teljesen kicsinált a legutóbbi szakításom, de ez nem igaz teljes mértékben. Akkor értem el a tanulmányaim során a legnagyobb sikereket, mert minden szabad energiámat a tanulásba öltem.

Viszont nem ismerem a pontos helyzetedet, de a leírtak alapján én nem javasolnám neked, hogy elkezdj vele újra találkozni, pláne ha esetleg már egyszer lepattintott. Fölöslegesen ne reménykedj, csak még jobban tönkremész! Próbáld száműzni a gondolataidból és ne mindenhol őt keresni. Ha bemész egy boltba egy kiló kenyérért, akkor ne nézelődj, hanem vedd meg a kenyeret és menj. Ha eszedbe jut, hogy ő is szereti a kenyeret, akkor kérdezd meg magadtól, hogy "de ez még is kit érdekel?" (ne válaszolj rá)! Ha elmész moziba magadért menj el és a filmet nézd, ne azon rágódj, hogy kit látsz bele valamelyik jelenetbe, stb. Baromira rá lehet hangolódni, hogy kiiktasd őt az életedből, csak akarni kell! 23/L

Akkor erre most ismét hoznék egy saját sztorit. Egyébként, amikor olvastam a kérdést egy pillanatra meg is ijedtem, hogy te vagy ő, csak másfél évvel fiatalabb nálad a srác. :)

A fősulis évek elején megismerkedtem egy sráccal, akkor idiótának találtam, de végül csomó óránk volt együtt és kiderült, hogy egészen normális. Nekem volt párom, így maradtunk egymásnak a barát zónában, ő többet szeretett volna de sosem jelezte felém. Aztán neki is lett barátnője, majd az én kapcsolatomnak lett vége. Minden közös előadásunkon egymás mellett ültünk, elhülyéskedtünk, jó barátok lettünk igazán, de mivel barátnője volt én sem jeleztem soha felé, hogy nekem ennél azért lehet több is megfordult a fejemben.

Eltelt azóta 3 év. Az ő kapcsolatának ősszel vége lett, majd tél vége felé elém állt a nagy témával. Többet érez irántam és mondjak erre neki valamit. Sokkolódtam szó szerint, egy hétre el is tűntem az életéből annyira összezavart (nekem párom volt és van azóta is). Végül beszélgettünk egy hatalmasat, ami alatt fény derült azokra, amiket feljebb leírtam. :) Végülis a jelenlegi párom miatt elutasítottam, de nagyon feldúlt amit mondott és komolyan elgondolkoztam azon, hogy lehet tőle többet kapnék, mint a jelenlegi páromtól. Megbeszéltük és lezártuk ezt az egészet. Ő döntött úgy, hogy mellettem szeretne maradni mint barát, én pedig ennek örültem.

Egyáltalán nem bánom, hogy kimondta azt, amit már régen ki kellett volna mondani mindkettőnknek, még ha most nem is a legjobb pillanatban tette.

Mit veszíthetsz azzal, hogy egyértelműen a tudtára adod mi a helyzet? Sokkal könnyebb úgy elfelejteni és lezárni ha valakit, ha van egy egyértelmű nemed, mintha őrlődsz évekig, hogy "mi lett volna ha".

Szerintem ez nagyon sok mindentől függ. Én párszor átéltem mindig más időtartam. Az első 4 éves kapcsolatom után kb 1-1,5 év volt a teljes továbblépés. Aztán a második kapcsolatom után csak 1-2 hónap, a harmadik kapcsolatom 4 hónapig tartott csupán februárban ért véget és még csak most, 6 keserves hónap után mondhatom, hogy túl vagyok rajta. Pedig azt hittem nem élem túl, kitéptek egy darabot a lelkemből, sose fogok szeretni annyira senkit de ez butaság... mondták persze nem hittem el akkoriban. De az élet tényleg megy tovább és a lelki sebek ha nem is gyógyulnak elfedik őket friss, élő szövet ami ugyanúgy képes szeretni és érezni. A tapasztalat pedig a Tiéd, senki nem veheti el Tőled. Minden rosszban van valami jó is.

Nem tudom pontosan de volt valami olyan, hogy általánosságban amig együtt voltatok annak az időtartamnak fele kell majd kiheverni.