A kíváncsiság miatt rossz ember vagyok?

Az a helyzet, hogy boldog párkapcsolatban élek, és nagyon is szeretem a barátom. Álmomban sem tudom megcsalni (tudom, mert már álmodtam helyzetekről, és mindig hűséges maradtam), részegen meg aztán végképp nem (ez is kipróbálásra került). Annyira bennem van ez a gátlás, hogy ha az utcán megyünk, és a barátom megkérdezi, hogy a mellettünk elhaladó srác szerintem jól néz-e ki, csak forgolódok, hogy kire is gondolt.

Sőt, ami azt illeti, soha nem csaltam meg senkit. És lehet, itt a probléma. Mert bár kerültem helyzetekbe, mindig zsigerből elutasítottam, még csak csábítást se nagyon éreztem. Viszont utólag mindig eszembe jutott, vajon milyen érzés lehet valakit megcsalni? Túl nagy bennem a másik iránti tisztelet (meg magamból kiindulva... nagyon féltékeny vagyok, még ha a barátom a legkevésbé sem az- lehet, ez is erre sarkall?), és jelen esetben a szerelem is, hogy ténylegesen megcsaljam, viszont kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet, akár csak egy csók, flörtölés, titkos találka erejéig is, maga a hűtlenség.

Gondoltam rá, hogy a barátommal eljátszanánk egy ilyen megcsalós jelenetet, ugye, mintha nem ismernénk egymást, és mindkettőnknek más lenne a párja, ebben ő benne is lenne, de nem tudom, ez ugyanolyan érzés lenne vajon?

Kéne erről beszélnem vele? Mármint, hogy bennem van ez a butaság, ez a kíváncsiság, hogy vajon milyen lenne, ha...?

És ez engem rossz emberré tesz?

Lehet engem ribizlizni, de nem tartom magam annak. Sosem csaltam meg senkit, még csak bosszúból sem, merthogy én már voltam megcsalt fél. Egyéjszakás kalandom is volt már (szingliként, természetesen), de nem jött be, így annak sem vagyok híve. És mint mondtam, nem feltétlenül a szexet szeretném mással, csak azt, milyen lehet a tilosban járni... Mindig is jókislány voltam, és tényleg sose voltam hűtlen még ahhoz sem, akihez pedig már a szakító-szöveget fogalmaztam meg. Szóval nem tudom, egyáltalán képes lennék-e ilyenre, de mégis...

Beszélnem kéne a barátommal erről? A lelkiismeretemet terheli egy kicsit ez a kíváncsiság, és ez a "vágy", hogy belekóstoljak a tiltott gyümölcsbe, de eddig éles helyzetben mindig a hűségem jött elő, kérdés és gondolkodás nélkül. De jogosan terheli a lelkiismeretem? Normális vagyok egyáltalán?!

20/l