Szerintetek nem taplóság az exemtől, hogy alig 1 hónappal a szakításunk után összejött a csoporttársammal?

Nem reagálod túl. Én is kiakadnék rajta.

Megbeszélheted a csoporttársaddal. Finoman megkérheted, hogy legalább akkor ne nyalják egymást, amikor te ott vagy, mert még nem vagy teljesen túl a pasin, és nagyon rossz érzés őket látni. Biztosan megérti. Én legalábbis megérteném.

Jobbat nem tudok.

Nekem is volt hosszabb kapcsolatom aminek vége lett. Ő nem jött össze senkivel, csak utána kezdett összefeküdni mindenkivel. És marhára fájt, de ez van, már nem voltunk együtt, és ez már az ő dolga. Mert MEGÉRTETTEM, hogy már nem szeret úgy mint én őt. Szóval nem, szerintem nem taplóság. Igaz én fiú vagyok. De kb fél év után én is újra elkezdtem randizni.

De meg kell mondjam, rohadtul idegesít, ha valaki nem fogja fel, hogy a kapcsolatnak vége, és én is kiakadtam volna a barátod helyében.

Csók 21/f

Másnap összejöhet bárkivel. Az ő dolga, nem vagyok már együtt. Ha neked is lenne egy új kapcsolatod, akkor nem zavarna.

37/F

4es vagyok

Én léptem túl rajta fél év alatt. Ő kb 1 hét után már örömet szerzett valakinek egy buliban.

Így hogy te szakítottál más a helyzet. Az is lehet, hogy direkt csinálja, hogy megmutassa, hogy mennyire túl van rajtad. És úgy látom sikerült is neki.

De fordított esetben nem lenne abszurd, hogy dobnak, és haragszanak ha utána összejössz mással?

Másfél év után, velem is szakitottak. Bár akkor nem tudtam még, de kb egy hét se kellett és máris összejött a csoportásnőmmel, akit (mostmár tudom miért) sosem csíptem. Mi egyetem első két évében voltunk együtt, ők még egy évig. Vagyis utolsó évben végig néznem kellett őket. Zavart? Igen. Bánom a dolgot? Nem.

Más ember lettem. Felnőttem. Felnőttként kezeltem a dolgot, nem hisztiztem, nem veszekedtem, sőt, egyetlen apró pici jelét sem mutattam hogy zavar. Nem néztem át rajtuk, az túl átlátszó lett volna. Úgyanúgy viselkedtem, mintha mi sem történt volna: mintha mi sosem jártunk volna, és mintha ő sosem törte volna össze a szivem. Persze belül égetett, mart, majd meg ölt annyira fájt. De erős maradtam, hogy legalább az a kevés büszkeségem ami volt, megmaradjon. Így utólag nézve sem bántam meg hogy igy tettem (3 év telt el azóta), volt csoporttásaktól csupa pozitív visszajelzést kaptam, hogy mennyire jót tett nekem ez a pofon, mert segített felnőni (én voltam a legfitalabb az osztályban), és még azt is kijelentették, hogy büszkék rám, amiért ilyen derekasan viseltem egy évig.

Szóval saját tapasztalatból: egyszerüen ne vegyél róluk tudomást. Ha összeillenek úgyis együtt maradnak akármit csinálsz, ha pedig nem illenek össze, úgyis rájönnek ők maguk előtt utóbb, és te legalább az első sorból nézheted :) Valószinű mindig fog fájni valahol, de ez idővel átalakul tanulsággá.