Két évvel ezelőtt a volt barátnőmmel szakítottunk, utána összejött a mostani barátjával, de még most is áskálódik. Mit tennétek?

Ismerős szituáció. Exemel 1 évig jártunk. Már 2,5 éve szakítottunk. Nekem 2 éve neki másfél éve van új kapcsolata.

2-3 havonta rám ír. És egyből kérdezi barátnőmmel mi van hogy van, jól megvagyunk-e? Szüleim szeretik-e jelenlegi barátnőmet, meg ilyen hülyeségeket. Folyton nyalizik nővéremnél, like-ja a képeit. De az enyémet nem meri :) Állítólag jól meg van a pasijával. De a jelek nem erre utalnak...

Remélem valaki megadj a választ a kérdésedre, hátha én is okosabb leszek! :)

25/F

En a helyedben rakerdeznek, hogy mi a baja.

Habar ez a viselkedes nagyon gyerekes es gyanitom a valasza is az lenne, de egy probat meger.

Amugy meg szerintem annyira nem boldog, ha az lenne akkor nem foglalkozna ilyesmivel. Meg se fordulna a fejeben.

Sziasztok! Én csináltam hasonlót fiatalabb koromban, bár nem ilyen durván, de a forgatókönyv hasonló, ahogy fentebb valaki leírta: 2-3 hónapos periódusokban felkerestem a volt barátomat.

Én szakítottam vele másfél év után, mert egy nagyon rossz kapcsolat volt, a srác pedig pszichésen bántalmazott. A szakítás is olyanra sikerült, hogy úgy felidegesített, hogy mérgemben szakítottam is, el is felejtettem, hogy barmi mást is mondjunk egymásnak (szó szerint gyűlöltem), a szakítás után pedig kb. bárkibe szerelmes lettem, aki kicsit is kedvesebben szólt hozzám. Hát ezek a "szerelmes kapcsolatok" rövid ideig tartottak, 2-3 hónap, de volt hosszabb távon is.

Ő keresett meg először engem (addigra már volt bnője), találkozni akart, féltékeny volt (de sosem mondta, hogy akarna bármit is tőlem, én pedig nem kérdeztem). Saját magammal is küzdöttem, mert azt akartam, hogy bevallja, hogy nem tud nélkülem élni, hogy én kellek neki, hogy legyen egy biztos pont, de én már régóta tudtam, hogy nekem nem ő az igazi.

Nos, én a volt barátomat mindig a kis szerelmes fellángolásaim szüneteiben kerestem, vagy ha nagyon egyedül éreztem magam, a hosszabb távú kapcsolatom esetén pedig vitáknál jutott eszembe megkérdezni, hogy hogy van, utóbb úgy gondolom, hogy azért, hogy legyen egy mentsváram, ha menekülnöm kell valakihez. Többször rákérdeztem a barátnőjére, próbáltam a helyemet biztosítani. (Ő is kb. ilyen periódusokban keresett mindig valami ürüggyel.)

Nagyjából a szakítás után 2 évig tartott ez az agónia, mindig akkor jött elő bennem a 'hiánya', amikor magányos voltam, utólag úgy érzem, hogy a biztos pontot kerestem benne, aki akkor is ott lesz, amikor más már nem, és csak arra emlékeztem, hogy fuuu milyen jó volt együtt, és teljesen elfelejtettem, hogy minden egyes nap szenvedés volt.

Amugy o is azzal jött, hogy mennyire szr lehet nekem a barátaimmal, ha mindig oda lyukadok ki, hogy 'még mindig szerelmes vagyok belé' (pedig ilyet aztán sohasem mondtam).

Két év után végre sikerült lezárnom az elmérgesedett hangulatot egy viszonylag normális beszélgetés alkalmával, amit a szakításkor és azóta sem sikerült addig megbeszélni, azt talán most sikerült....és csend van...és béke. :)

Ui.: még most is hányingerem van tőle, de megnyugodtam, hogy ő mitsem változott :)