Mit csináljak, hogy megértessem a pasimmal, hogy szakadjon már el otthonról?

Én a párom és az én erőmből szabadon függetlenül szeretnék élni. Egy lavórral, és egy tükörrel mentünk albérletbe a nászút után. A párom szüleihez és az én szüleimhez is költözhettünk volna, de mi független, közös életet szeretnénk. Ez nem jelenti azt, hogy a szülők kimaradnak az életünkből, csak nem szólnak bele a mi kis mindennapi hibáinkba és ezáltal meg is éljük azokat. A mindennapi kis konfliktusok bármelyikünk szüleitől elmarad. Ketten keresünk és az albérletet is ki tudjuk fizetni. Önálló kertes lakás, tehát jól elvagyunk benne. Amikor a párom elvesztette a munkáját, akkor is keresett napi melót a diplomája mellé. Szórólapozott, földet talicskázott, konyhán dolgozott, de mindig dolgozott. Most pedig egy biztos állása van, ami mellett bőven tudunk félrerakni a jövendő lakásunkra. De az is lehet, hogy egyenlőre nem is veszünk lakást, mert lehet, hogy más városba fogunk költözni, mert olyan lehetősége van egy előléptetés során, hogy komoly vezető pozícióba jut. És ezt magunk értük el.

Nekem meg mindegy, hogy melyik városba költözünk, mert én a munkámat otthonról is végezhetem, de bérelhetek irodát is. Igy a párom szülei nem anyós és após lett, hanem a párom édesanyja és édesapja, és nekem szintén. Nagyon sajnálják, hogy nem náluk lakunk, mert akkor miért építettek ekkora házat, ha nem költözünk oda, de értékelik a kettőnk eredményeit, amit néha napi két kifli és egy kefir mellett oldottunk meg.

vajon mit fognak megint kitalálni,hova kell menni a páromnak (mert persze mindig megkérik valamire,és ő rögtön ugrik,ez is érthető,de ha külön laknánk,ilyen nem lenne és nem lenne ebből folyton konfliktus.)

hidd el ha olyan a szülő akkor az rszág másik végére is költözhetsz akkor is kitalál valamit...

exemet vasárnap (plusz még ünnep nap is) délután 4kor hivta fel az anyja mikor nálunk volt ( nem messze, 10km-re otthonról) hogy ugyan már ha majd megy haza aznap (nem tervezte) akkor vigyen már kenyeret mert ők bizony elfelejtették hogy ünnep van...

Az én történetem:

Egy családi ház, csak édesanyám él már, a családi ház 2 részre lett szedve , felső és alsó rész külön bejárattal,. szóval mint 2 lakás, külön van minden, 3 éve élünk együtt a párommal, anyám nem szól bele semmibe, jól kijönnek egymással a párommal.

A párom előző pasija akinél lakott ott a szülők hozzáállása volt katasztrófális mindenbe beleszoltak , nem nagyon volt magánélet saját külön élet.

Nem is akart nálam sem nagyon ebbe belemenni mert tartott ugyanattól mint ami előtte volt meg amitől TE is, de ez teljesen más.

Nem mindegy milyen a szülők hozzáállása.