Mi a véleményetek a megcsalásról? Szerintetek milyen ember az, aki képes megcsalni azt akit ''szeret''?

A párom nem a tulajdonom.

Mert miért is zavar az, hogy lefeküdt valakivel? Nem azért, mert volt egy kellemes órája. Ha nem tudsz róla, akkor semmi sem változik. Ha tudsz róla az miben más? Azért, mert felerősödik az elvesztéstől való félelem, már nem szeret, inkább a másikkal akar lenni stb. Ez pedig csak akkor erősödhet fel ha már jelen volt eddig is. Ha pedig már eddig is jelen volt, akkor a kapcsolatban valami nincsen rendben, hiszen egy jól működő kapcsolatban ahol szeretik egymást tudják, hogy együtt maradnak bármi történik.

A poligám országokban amúgy szerinted nem szeretik egymást az emberek?

A megcsalás egy érdekes dolog.

Vannak társadalmak - általunk általában primitívebbnek tartottak - ahol nem is ismerik ezt a fogalmat. Pl. van olyan hely is a Himalája völgyeiben, ahol a terület szűk, csak egy maximált létszámot eltartani képes és zárt volta miatt úgy alakult, hogy több férjűség van, hogy a gyerekszámot ily módon tartsák egy adott szinten. Ott például a birtoklási vágyból eredő harag a mással történő szexuális aktus miatt teljesen ismeretlen. Ahogy az a kérdés is, hogy kié a gyerek, hiszen bármelyik férjé lehet.

Nálunk viszont kulturálisan a keresztény erkölccsel átitatva igen fontos volt mindig, hogy a gyerek biztosan az apáé-e. Ezért volt fontos a házasságkötéskor a nő tisztasága, azaz szüzessége, hogy a gyerek biztosan a jövendő férjé legyen majd, illetve az akkor még javában dúló nemi betegségek elkerülése véget. Ezeket aztán vallási parancsokká tették és felmagasztalták, hogy az emberek bűntudatot érezzenek ha megszegik az "isteni" parancsolatokat, illetve, hogy kivessék maguk közül azokat, akik nem követik azokat. A dolog sikerült és a közerkölcs része még ma is a megcsalás tilalma, pedig ma már csak a közgondolkodásban maradt meg ez stabilan, a funkciója már nem létezik.

Emiatt - az apa esetleges volta miatt - tekintünk bocsánatosabb bűnként még ma is a férfiak félremenésére, mint a nőkére, hiába idejétmúlt a dolog, hiszen ma már csak akkor lesz gyerek a szexből, ha a nő úgy dönt.

Lassan majd - sok-sok évtized, egy-két évszázad alatt - persze majd kinőjük ezt, hiszen ma már eldönthető sok módon, hogy akarunk-e gyereket attól, akivel szexelünk, vagy sem. A változás jele, hogy az új polgári törvénykönyvből már kikerült a házasságnál a szexuális hűség elvárása.

Amennyiben nem csak testi értelemben vesszük a megcsalást, megint csak érdekes a kérdés.

Van olyan a 30-as évei végén járó munkatársnőm, aki elmondta, hogy van egy férfi az életében, akivel mindent megbeszélnek, támogatják és meghallgatják egymást, de testi kapcsolatuk nincs, mert nem akarja megcsalni a férjét, akivel igen fiatalon házasodtak össze és mire felismerte, hogy a szerelem ködén túl már nem is olyan jó szellemi partner számára a férje, addigra már gyerek volt, stb. és nem elvált, hanem megbékélt a helyzettel.

Nagyon meg volt lepődve, amikor azt mondtam neki, hogy amit tesz, az is megcsalás, csak nem a testébe, hanem a lelkébe enged be valakit.

Amúgy ha külső szemmel néznénk magunkat, a közgondolkodásunkat, - mint pl. egy antropológus, aki csak vizsgál, megállapít és nem ítél - akkor valószínűleg értetlenül szemlélnénk egy társadalmat, ahol az emberek olyan béklyókat és bűntudatokat vállalnak fel önként, amik tarthatatlanok és olyan irreális elvárásokat támasztanak magukkal és párjaikkal szemben, amik a valóságban nem működhetnek.

Ha pedig valaki nem felel meg ezeknek az irreális elvárásoknak, akkor elítéljük, ha mi nem felelünk meg, akkor pedig bűntudatunk van.

Pedig Hollywoodon kívül olyan nincs, hogy egyetlen emberben találunk és kapunk meg mindent egy életen át, amire szükségünk van.

Csak úgy teszünk, mert ez az elvárás. Ezért vagy megbékélünk a helyzetünkkel és különböző pótlékokat keresünk, - hobbik, bulik, ital, sport, munkába menekülés, stb. - vagy nem azt mondjuk, hogy nem tökéletes a kapcsolatunk, hanem azt, hogy "a szerelem idővel átalakul szeretetté", vagy titokban több embertől kapjuk meg amire szükségünk van és vagy azt mondjuk, hogy ez nem megcsalás, vagy bevalljuk magunknak és bűntudatunk van, vagy többször hitetjük el magunkkal, hogy az újonnan megismert ember az igazi és pár évente váltunk és csalódunk, mert az irreális elvárásaink megint nem jöttek be.