Egy ilyen felálláshoz mit szólnátok?

Nem rólam van szó, neten találtam a sztorit de teljesen rám illik, mintha az én bnőm írta volna:

"A párommal 2 éve vagyunk együtt. Ám öt hónapja távkapcsolatban élünk, mert Budapestre ment, én viszont maradtam. A neten tartjuk a kapcsolatot. Neki ez így megfelel, hetente egyszer látjuk egymást, de nekem ez kevés. Egyre nehezebb a neten is vele, nem kapcsolja be a gépét. És ha megkérdezem, mikor költözik vissza, nem tudja. Ez van, fogadjam el. Ő olyan, hogy szeret mozgalmas életet élni, mindig benne van a dolgok sűrűjében, folyton nyüzsög, sokat sztorizik, egy társaságban mindenki köréje gyűl, hogy a szövegét hallgassák, stb.

És szerintem nem is csak a munka miatt ment el, hanem a nyüzsgő életért, a változatosságért. Féltékeny nem vagyok, bízom benne, ő nem annyira szexcentrikus, csak szereti a változatosságot és azt, ha történnek körülötte a dolgok. Sokat jár szórakozni, kicsit sokat is iszik, de tudja, hol a határ. Csaprészegen még nem láttam. Hozzáköltözni nem tudok, mert albérlőtársa van, nekem meg úgy nem jó. Egyébként ez a lehetőség fel sem merült, nem ajánlotta fel, én meg nem erőltettem.

Szeretem őt, de nem tudom, mit tehetnék, hogy a távolság ellenére is életképes legyen a kapcsolatunk. Legalábbis addig, míg visszajön, vagy nekem sikerül megoldanom azt, hogy felköltözhessek hozzá. Ő impulzívabb, nyughatatlanabb személyiség, mint én. Elég agymosást kaptam már itthon, hogy úúú, biztos megcsal. Nem tudom, mik az esélyei egy ilyen kapcsolatnak hosszútávon. Hogy tudnék rajta alakítani, hogy ne azt érezze, a nyakán lógok és irányítom?"

Annyi különbséggel h velem szakítottak emiatt :S