Nektek mi a véleményetek arról, ha valaki naponta akár három-négyszer is beszél telefonon a párjával?

Elvileg nekik is van életük, éppen ezért nem értem, miért ez a túlzott ragaszkodás egymáshoz. Azt még elfogadom, ha esetleg naponta hívják egymást (bár én ehhez se ragaszkodnék feltétlenül), de ez már az én szememben hányinger. Ráadásul mindenféle piszlicsáré dolgokkal hívogatják egymást (minek napjában x alkalommal megkérdezni, hogy "most mit csinálsz"), és volt már olyan nem is egyszer, hogy én mentem ki inkább, egyrészt hogy ne kelljen ezt hallgatnom, másrészt meg ha akarják, akkor beszéljék meg a privát dolgaikat. És azt sem értem, hogy ha tegyük fel reggel jött el a srác a csajtól (vagy a csaj ment el a sráctól), akkor mi a jó eget tudnak már két óra múlva megint telefonálgatni egymásnak. Mondjuk a csaj kevesebbet hívja a srácot, de ő se mondja neki, hogy "hívj kevesebbet", tehát akkor nyilván benne van ebben a játékban. Én is úgy gondolom, hogy ez már kicsit "beteges", ha van valami, akkor azt beszéljék meg egyszer, meg ne azért hívogassák egymást egy nap kismilliószor, hogy "most mit csinálsz". Ugyan mit csinálna? Olyan, mintha pl. a srác is ki akarná sajátítani a lányt, mintha túlságosan is köré rendeződne az élete. Egyébként meg szerintem egy idő után a másikkal való folyamatos kontaktus elveszti a varázsát, és biztos, hogy egy idő után megfulladnék egy ilyen kapcsolatban. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az ember nem un rá erre, nem nem vágyik egy kis szabadságra, és hát őszintén szólva nem hinném, hogy a nap szinte 24 órájában van egymásnak mondanivalójuk.