Valószínűleg viszonzatlan. Mit tegyek?

Hosszú, de olvassátok el!

Van egy srác, kb. ezer éve ismerjük egymást, még általános sulis koromból. Úgy 3-4 éve lettünk igazán jóban, 1 hónappal ezelőttig minden áldott nap beszéltünk, időközben a családommal is nagyon jóban lett. ( A végére nagyon laposak lettek a beszélgetéseink, ezért megegyeztünk, hogy ritkítjuk őket. )

Szerintem 1,5-2 éve érzek iránta valamit, nem fogok itt nyáladzani, lényeg, hogy nagyon-nagyon fontos nekem fiúként is.

Sokszor van nálunk, pár közeli ismerősöm arra fogja, hogy nem alakult ki köztünk semmi, hogy túl keveset vagyunk kettesben. Én erre azt tudom mondani, hogy ha kettesben is vagyunk, akkor is nyilvánvalóan nem látszik rajta semmi jel. (Adódik a kérdés, hogy miért nem lépek én. Nos, azért, mert nagyon hűvösen viselkedik minden lánnyal, akik bele vannak esve, de esetleg neki nem esetei, én nem szeretném elveszteni.) Szerintem abszolút lányok álma, izmos, sportos, elég magas, intelligens, vicces, elég sokan is lebzselnek körülötte, mégsincs barátnője már 2 éve. Én ezzel szemben teljesen átlagos vagyok mind arcra, mind alkatra, bár én is eléggé értelmes vagyok.

Szóval a helyzetet így 2 év fölös reménykedés után viszonzatlannak ítélem. De hogyan tovább? Nem szeretnék tőle teljesen elszakadni, már csak a családom miatt sem, illetve azzal is hiába próbálkozom, hogy akarattal más fiúk felé tereljem a figyelmemet, mert senki nem érdekel rajta kívül. (Jó,egy röpke 1,5 hónapos kapcsolatom volt, de abba se tudtam igazából beleélni magam.)

Mit kéne csinálnom, hogy ne emésszem magam feleslegesen?

Előre is köszönöm.