Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valaki rugdosson már fejbe, pls! Nem vagyok normális?
Halálosan szerelmes vagyok(enyhe kifejezés...) az osztálytársamba, de ő finoman(tényleg nagyon finom volt, ha nem mondja el vagy 500-szor, akkor fel se fogom) lekoptatott. Szóval. A barátnőm megkérdezte tőle, hogy bejövök-e neki, ő erre vonakodva, de nemet mondott. Utána két hétig nem tudtam a dologról, de szokatlanul kedves volt velem a srác(még az átlag kedvességénél is jófejebb volt). Először nem tudtam mire vélni, de utána elmondta a barátnőm, és akkor rájöttem, hogy ő eleve próbált "épen tartani" vagy nem tudom hogyan kéne megfogalmaznom. Amikor például rosszat csinál egy alapvetően jó kisgyerek, és anyukája kedvében akar járni, mert ő nem direkt csinálta a bajt, de nem akarta, hogy az anyja sokkot kapjon, vagy mittudomén. :"D Szóval, remélem valamelyet alkottam egy képet a buksitokban a szitumról. :D Szóval. Utána írtam neki végelkeseredésemben egy sms-t, hogy miért nem mondta el előbb, mert annyi éjszakát sírtam át miatta, meg szenvedtem fél éven keresztül és tépelődtem. Utána "bocsánatot" kért, és azt mondta, hogy szemétségnek érezte volna, ha elmondja... Most erre mit tudtam volna mondani?! Mindegy.
Szóval. Miután lekoptatott, én még mindig reménykedtem. És még most is reménykedek. Erre itt a nyár, jövő pénteken látom utoljára, az évzárón. Addig nem találkozunk. Körülbelül ilyen érzelmeim vannak: hiányzik, sírok, zokogok, "Wake me up when September ends!"-et hallgatok, hiányolom, az osztályképet szorongatom, bőgök, a tőle kapott leveleket(órai fecni-mail) csöpögtetem össze a könnyeimmel, üvöltözök, verem a fejem a falba/párnába/asztalba/szekrénybe/ajtóba, ütöm/rúgom a falat, ceruzákat tördelek, orrot fújok, hiányzik, sírok, azon gondolkozom, hogy mi a baja velem, hogy ronda vagyok-e stb. És mindezeknek a végtelen permutációjával küszködök naponta. És mindezek mellett idén fél évig a padtársam volt, romlottak a jegyeim, és legalább annyi örömöm volt az egymás mellett való ülésen kívül, hogy zenesuliban is találkoztam vele. Jövőre utolsó évünk lesz ebben a suliban, nem fog zenesuliba járni a srác és még mellette se fogok ülni, mert elvileg nem marad meg az ülésrend. Sírok.
Szóval. Valaki segítene? Nagyon el vagyok keseredve! Mit csináljak? :'(
L/14
A fogalmazás enyhén szólva siralmas, a mondatok tagolása és alá-, mellérendelő szerepe is elég ergya. Miután végigolvastam, most szívesen fejbe rugdosnálak, de az nem oldana meg semmit. Azért nyelvtan órán figyelhettél volna, még ha melletted is ült.
De most nem értem a szituációt, hogy akkor bejössz-e neki vagy nem, vagy egyáltalán mi történik.
Egyébként hasonló cipőben járok, egy lány osztálytársam tetszik nagyon, de még barát sem vagyok igazán, nemhogy bejöjjek neki. Szeptemberig én is csak az évzárón találkozok vele és ez kib@szottul elkeserít. De mit lehet tenni? Úgy meg nem akarok rámozdulni, hogy mindenki lássa, mert ha ez így kiderül akkor ezzel fog b@szogatni a fél iskola. Na mindegy.
A különbség csak annyi, hogy mi idősebbek vagyunk és én fiú vagyok.
Hallgass ordítós zenéket és járj el sportolni. Nekem ez vált be, bár ez sem teljesen. És az az egy dolog tart még életben, hogy már voltam ugyanígy szerelmes másba is, így ha netán pasija lesz a nyár alatt tudom, hogy találni fogok mást. De ezt most nem tudom elképzelni.
Én már vagy 4 csajba voltam halálosan szerelmes, mind a négy lekoptatott. Nem sírtam utána, meg semmi, bár igaz hogy fiú vagyok. Hidd el, találsz még neked való srácot! Ha nem jössz be neki, kár a gőzért.
*Fejberugdosás*
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!