Mit választanátok? Egy kibontakozó szerelmet vagy itt hagyni őt egy kis időre egy külföldi munka miatt?

Én már nem vagyok fiatal, megéltem életem felét. (50 éves vagyok) Ha választás elé kerülnék fiatalon akkor feltennék magamnak egy kérdést

Szeretem annyira hogy a szívem szakadjon meg ha nem lenne??

Ha a válasz igen, akkor a szerelmet választanám. 50 évem alatt rájöttem. Az ember csak egyszer szerelmes igazán, tiszta szívből. Csak egy szerelem van ami ha vége is, de egy egész életen át elkísér. A többi csak szeretet, biztonság, de nem igazi szerelem.

Ha a válasz annyi hogy "nem tudom", vagy "hát elvagyunk, kedvelem" stb.. akkor a munkát választanám. Ilyen esetben nem szabad életed egyik jó lehetőségét elhalasztani, mert éppen jól érzed magad valakivel..

Amit a 10-es linkelt,annál a kérdésnél ez volt a válaszom és még mindig így gondolom.

"Szerintem menj. :)

Ha tényleg olyan mély,komoly érzéseitek vannak,akkor kibírja a kapcsolatotok,ha pedig csak 1 szimpla fellángolás,akkor meg így is-úgy is el fog múlni,és akkor ott állsz és vered a homlokod a falba,hogy miért nem mentél :)

Egyébként meg ott van a skype,azon beszélgethettek.Vegyetek 1 mikrofont, esetleg webkamerát és máris tűrhetőbb a dolog. 4 hónap meg igazán nem sok. :)"

A munkát!!! Állítólag az igaz szerelem mindent kibír!

Ráadásképpen a külföldi munka elég jó pénzt hoz a magyar bevételhez képest! Így hát még jó kis összeggel is térhetsz vissza :D

És esetleg mennyire elképzelhető, hogy a párod is kimenjen Veled külföldre?

Amúgy dícséretes, hogy 50 évesen kész vagy elhagyni az országot, mert sokan ennél fiatalabbon sem mernek belevágni.

Vagy egy ötlet: kimész, megveted a lábad és a kedves megy utánad.

De ha igaz az, ahogy a kérdésben szerepel, hogy kis időre kéne mellőzni a szerelmet a munka miatt, akkor meg nem tudom mi a kérdés :D

Hiszen egyik nem zárja ki a másikat.

Szia!

A mi kapcsolatunk pont így kezdődött. Mikor megismertük egymást május elején (2010-ben), akkor mondta a párom, hogy neki szerződése van a nyári szezonra Ausztriába, és május 18-án kell indulnia. Annyit találkoztunk, amennyit csak tudtunk, hogy meg tudjuk ismerni egymást kicsit jobban, elég hamar fellángolt a szerelem. Aztán ő kiment, én pedig vártam őt itthon, mert tudtam, hogy ő lesz nekem az igazi... (Női megérzés :D) Közben júniusban hazaengedték 4 napra, azt együtt töltöttük, aztán júliusban és augusztusban 1-1 hétre kimentem hozzá. A köztes időben skype, e-mail, sms. Szeptember 18-án jött haza, 24-én megkérte a kezem, azóta már összeházasodtunk és nagyon boldogok vagyunk. Most már együtt dolgozunk kint Ausztriában. Ha visszaforgatnánk az idő kerekét, akkor sem változtatnék, inkább lemondtam egy nyaramról, bulizásokról, pasizásokról és inkább a gép előtt ültem, hogy láthassam Őt, de egyetlen percét sem bántam meg. Voltak nehéz pillanatok, sokat sírtam és borzasztóan hiányzott, de ki lehet bírni és megéri, mert 4 hónap hűséges várakozást szerintem mindenki megbecsülne a másikban... Ez egy jó próba is mindkettőtöknek és ráadásul tényleg jóval több pénzt kereshetsz, mint itthon. Ez a mi történetünk, remélem, tudtam segíteni! :)

Sok szerencsét nektek!