Lehetünk még barátok? (bővebben lent)

Történt, hogy összeismerkedtem nyáron egy lánnyal. Sokat voltunk együtt és beszélgettünk, lassacskán a legjobb haverokká váltunk. Ezt ő is mondta nekem, mármint h én vagyok a legjobb barátja, mert nekem mindent elmondhat. Örültem neki. Szép lassan észrevettem, hogy én abba lányba beleszerettem, és már csak rá gondolok. Ezt így ki is bírtam, pár hónapig, hogy ne mondjam el, nehogy tönkretegyem a barátságunkat. Aztán egy gyengébb pillanatomban mégis kiszaladt belőlem. Ő természetesen félreértett, azt hitte, hogy csak azért barátkoztam vele, mert tetszik nekem... Egy hétig tiszta ideg voltam, de végülis tisztáztuk a dolgot. Abban maradtunk, hogy nem jön össze velem, mert túl jó haverom már. Én ezt el is könyveltem, DE egy hónap után megint előjött az érzés, és most sokkal erősebb volt, mint azelőtt. Szinte mindent megtettem, hogy felhívjam a figyelmét magamra, hogy ne csak barátként tekintsen rám. Végül chaten elmondtam neki. Amint megírtam, kilépett. Estefele újra feljött, és megírta, hogy neki elege van, folyton csak azt kérdezgetem, hogy járunk-e, és kifecsegem a titkait (ez nem igaz).. És így szépen megharagudott rám, holott nekem nem ez volt a célom. Azóta nem is találkoztunk, nem is beszéltünk, még sms-ben sem. Nem tudom miért nekem van lelkiismeretfurdalásom, mikor én csak elmondtam, hogy mit érzek. Ő azt vallja, hogy éli az életét, ahogy gondolja, tesz rá, mások mit gondolnak róla stb.. Ez néhány hete történt, azóta rettenetesen érzem magam, tudom, hogy elbeszítettem őt, mint barátot (mert többet már nem akarok tőle sosem)... Ez tényleg az én hibám? Lehetünk még valamikor is barátok? Rajtam múlik? Köszönöm előre is a válaszokat...