Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Itt van a kérdés? Nem az apró betűs rész az.
Szakított velem a lány. Olyan mértékben, hogy nem is köszönt. Tűrtem jó ideig. Végül megelégeltem. Kifakadtam:
-Hogy lehet, hogy te, nem ismersz meg? Aludtál az ágyamban, én is a tiédben, együtt ettünk, együtt sírtunk. meg nevettünk. Segítettük egymást. Közös volt az örömünk és a bánatunk! Fájna tisztelned a múltat? Fájna rámosolyogni egy régi útitársra, akivel valaha együtt róttad az élet ösvényeit?...-itt úgy nézett rám, mintha azon gondolkodna, vajon honnan ismer. Majd megszólalt:
- Én másokkal is eszek, nevetek, sírok és alszok. De ez nekem nem jelent semmit.
Olyan megsemmisítő volt ez a mondat. Mintha eltűnne a lábam alatt a talaj és csak zuhannék a semmibe, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Ekkor nem simán benne csalódtam, hanem az emberekben. Hiszen ez bárkivel megtörténhet a továbbiakban, akárkivel is lépjek kapcsolatba. Nem tudhatom majd semmiből, mi őszinte szeretet rejlik e a mosoly és a szép szavak mögött.
Szóval felmerül a kérdés, hogyan tovább. Lesz majd szükségem nőre és érzelmekre ezek után is, de a csalókat hogyan szűrjem ki? Vagy majd amikor eljutunk odáig, hogy "jaaaj, de szeretlek téged kedves [a nevem]", akkor honnan tudjam hogy igaz, nem csak ilyen női izé. Mégsem kérhetem meg, hogy vágd ki előbb nekem az erdő legmagasabb fáját ezzel a kis...heringgel, meg hozz egy rekettyést és a 12 fejű sárkány mindegyik fejét és akkor elhiszem, hogy nem hazudsz. Vagy ez ilyen orosz rulett marad már mindig? Elég hülye játék.
Attól, hogy neki ez nem jelentett semmit, még nem biztos, sőt, tutira mással nem lenne ugyanez. Csak meg kell találni a megfelelő partnert. Én is olyan vagyok, mint te, hogy csak egy ember fontos nekem, akivel mindent megosztok, és csak neki tudok megnyílni igazán, és nem viselkedem minden más emberrel úgy, mint a párommal.
Mellesleg én is átéltem hasonlót, úgy éreztem, hogy a volt barátommal örökké összetartozunk, mert tökéletesen kiegészítettük egymást, lelkitársak voltunk. Aztán egyik nap bejelentette, hogy már nem kér többet belőlem. Ott összeomlottam, de úgy, mint még soha előtte. Azóta az én bizalmam is kicsit megremegett, nem tudtam elképzelni, hogy mással is képes lennék ilyen mély kapcsolatot kialakítani. De most, így hónapokkal a szakítás után már nem így gondolom. Attól, hogy ért egy csalódás az életben, még nem biztos, hogy nem lehetünk még egyszer ugyanolyan boldogok, ha nem boldogabbak, mint egykor voltunk.
"Mégsem kérhetem meg, hogy vágd ki előbb nekem az erdő legmagasabb fáját ezzel a kis...heringgel, meg hozz egy rekettyést és a 12 fejű sárkány mindegyik fejét és akkor elhiszem, hogy nem hazudsz. Vagy ez ilyen orosz rulett marad már mindig? Elég hülye játék."
Ezt a "játékot" úgy hívják hogy bizalom. Ha nem mersz részt venni benne akkor a párkapcsolatok alapból nem neked valók. (Meg különben is: egy csaj kiszúrt veled és leírnád az összeset?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!