Nem értem a nőket, a párválasztási szokásaikat meg főleg nem. Mi alapján választanak párt (mert abban logika nincs az biztos)?

"A béndzsa férfiak jönnek a pénz szöveggel, hogy a nőknek az kell bla bla... Meg hogy csak a külső számít nekünk nőknek! Csak egyszer néznének magukba könyörgöm akik ilyenekkel jönnek!"

Ti lányok is csak egyszer néznétek magatokba, és rájönnétek, h így van!

Sokszor nagyon is van benne logika, csak ott a hiba, hogy ti az adott nő tudatos döntéseiben keresitek a választ, pedig nagyon nem ott van. A párválasztás, a tetszés nem tudatos döntés eredménye. Felépül az emberben egy érzelmi hálózat, egy értékrend, és ösztönösen annak megfelelő partnert keres. A pasik meg azért nem értik ezt, mert a nők - mivel ők sem racionálisan döntenek -, ezekkel teljesen ellentétes dolgokat mondanak, ha megkérdezik őket. Ha kérdezik, őszinte, egyenes, határozott és odaadó pasira vágynak, akivel együtt tudnak élni. Aztán a pasi meg áll tátott szájjal, hogy most mi a fuck van. Előre leszögezem, nem általánosítok, nem mondom, hogy minden csaj ilyen - sőt: nem csak a csajok között vannak ilyenek -, csak mivel a kérdésből a logika hiányának nehezményezése jött át, így az általam tapasztalt rendellenesebb eseteket írnám le.

Egy lánynak az elsődleges gyermekkori férfikép az apja, azaz apja testesíti meg A férfit. Ezért van, hogy sok csaj az apját keresi a pasikban akkor is, ha egyébként történetesen a fater egy s**gfej. Ha nem érted, hogy egy tök normális csaj mit keres egy ordas nagy tahó pasi mellett, érdemes lehet vetni egy pillantást az apjára. Ez nem tudatos dolog, hanem egy gyerekkorban beléjük kódolt értékrend.

Sok fiatal csaj folyton a számára elérhetetlen férfit keresi, és aztán rögeszmésen fut utána. Racionálisan ez sem könnyen megérthető dolog, pedig ez is tök egyszerű: egy álom mindig hibátlan, mindig tökéletes, míg a valóság tele van hibákkal, csalódásokkal. Egy elérhetetlen fickóban nem lehet csalódni, mert sosem jön össze, így mindig tökéletes marad, míg egy valós fickó mellett sérül az ember. Általában ez a mítosz akkor omlik le, amikor a fickó kézzel foghatóvá válik.

Egy párkapcsolatban a partnereknek tisztelniük kell egymást, fel kell nézzenek egymásra. Többnyire a nők részéről még nagyobb igény arra, hogy a pasijukra fel tudjanak nézni, mint férfire. Ez egyfajta ösztön: a kiemelkedő hímegyed biológiailag vonzóbb lesz. Az érdekes az, hogy ez a kiemelkedő jelző néha olyan nevetséges mércéken mutatkozik meg, hogy az ember a fejét fogja. A múlt héten ismerkedtem meg egy baromi karakteres, vonzó, intelligens, fiatal operaénekesnővel egy buliban. Jómagam házinyúl vagyok, számomra tárgytalan volt, de a társaságom mind le volt nyűgözve tőle. Kivel jött össze? Egy reménytelenül gyökér balf*sszal, aki viszont történetesen a dj volt. Haverom fel is tette neki a kérdést: "most komolyan EZZEL mégy haza?", mire a csaj reakciója nagyon érdekes volt, ugyanis igazat adott neki. Elmondta, hogy nem tudja, miért, de igen. Egyszerűen egy buliban a 'zenész' valahogy mindig jó pasi, akkor is ha nem.

A másik emberre felnézni is relatív dolog, ugyanis sokszor a honnan a kérdés, nem a hová. Ha egy csajnak a béka segge alatt van az önbecsülése, akkor egy bénább pasira is felfelé néz. Sok olyat hallani, amikor a kapcsolat egy kalap szar, de a csaj úgy érzi, neki ennek is örülnie kell, mert jobbat úgysem tudna találni. Egy csaj ismerősöm ugyanez: a pasija totál kihasználja, de a csaj annyira fél egyedül maradni, hogy inkább hitegeti magát. Ő tartja el a srácot, teljesen mást is akarnak (a fickó nem igazán akar családot), mégis kb a csaj erőlteti jobban a kapcsolatot. Tökéletes példa, hogy az ember annyit ér, amennyire tartja a saját értékét.

A fentiek egy eléggé érdekes keveréke, amikor a csaj azzal hitegeti magát, hogy betörheti az önző és zabolátlan csődört. Fiatal, nagyszájú, akaratos csajok ők, akik az éles nyelvükkel felkeltik a díszes bak figyelmét. A fickó vonzó, mert kontrollálhatatlan, magabiztos, mindenkinek tetszik, a csaj meg van győződve róla, hogy ők egy kategóriába tartoznak, majd ő, majd ő betöri. Ő nem egy kis önbizalomhiányos p1csa, ő átlát ezen a fickón. Persze, nem sikerül neki (bár ennél sokkal viccesebb, amikor mégis, abból is van egy csomó), de a folyamatos kudarcokba annyira belerokkan az önbecsülése, hogy aztán rá sem lehet ismerni. A végén a fickó fogja megunni, kidobni, és a csaj magába zuhanva sír és fut utána.

Vannak még az elkényeztetett kis királylányok, akik arra vágynak folyton, hogy ők legyenek a középpontban, hogy legyen egy pasi, aki csak az övé, aki a tenyerén hordozza, aki mindig rá figyel, aki mindent megbocsát neki, akinek ő a legszebb, a tökély. Mivel őfelsége eléggé egocentrikus és felszínes, így nem tudja megkülönböztetni azt, aki ezt nyújtja, és azt, aki csak ezt ígéri. Általában két verzió van: vagy kifog egy nyálasan bókoló pasit, aki összehord neki mindenféle üres maszlagot, aztán jól pofára ejti, vagy tényleg kifog egy olyan srácot, aki a tenyerén hordozza, de ezt a pasit meg ő fogja elcseszni, mert ez a pasi az alacsony önbecsülés férfi megtestesítője, akit annyira tartanak, mint amennyire ő tartja magát. Ez a pasi kapni nem fog a csajtól semmit sem, csak adni és adni. Bár utóbbinak sokkal gyakoribb sorsa, hogy csak hallgatja a sírást, hogy minden pasi egyforma.

A fentiek nem vegytiszta kategóriák, és nyilván nem is az összes. Ezek vonások, amik a fiatal nőkben megtalálhatóak, van akiben az összes, van, akiben az egyik sem. Még egyszer elmondom: nem mondom, hogy minden nő ilyen, csak itt a hülyeség volt a kérdés, hát hülyeségeket soroltam. Egy rakás olyan csaj van, aki tisztában van önmagával, van önbecsülése, és képes adni is, nem csak kapni és nem képeket hajszol, mert tudja, hogy a valóság is lehet szép. Róluk azért nem nagyon hallunk, mert általában boldog párkapcsolatban élnek, de ha nem, akkor sem rinyálnak. Teszik a dolgukat, ha nincs párjuk, akkor nincs, ha van, akkor tudják, hogy az a fickó jó, vagy nem jó nekik. Ők nem fogják szidni a pasikat, mert ők eleve elkerülik az idiótákat, ha pedig nem, akkor tudják, hogy ez az ő hibájuk.

Sokan jönnek azzal, hogy a nőknek csak pénzes pasi kell. Nos, lehet hogy vannak akiknek van ehhez gyomruk, én nem tartozom ezek közé.

Mikor a férjemmel összejöttünk, mindketten iskolába jártunk. Soha nem tudtam volna olyan férfi mellett boldog lenni, aki mondjuk pl csak pénzt ad, de nem törődik velem, nem szeret, nem érzem magam jól vele...stb.

Egyikünk sem gazdag, inkább keveset keresünk mint sokat, én ráadásul csak részmunkaidős állást vállaltam, mert nem találtam mást! Ő is dolgozik, így megvagyunk anyagilag, nem is tudunk sokat félre tenni, és költeni sem, viszont boldogok vagyunk együtt.

Számomra párválasztásnál fontos volt, hogy

külsőleg ápolt legyen : mint alapvető higiénia/nem rothadó fogak, fürdés, ilyesmi.... tehát alap dolgok.

hogy magasabb legyen nálam (legalább egy kicsit)

illetve, hogy jól érezzem magam vele, szeressem, és ő is szeressen. Törődjön velem.

És hogy működjön a kémia/ jó legyen a szex.

Az én gyengém pl a magas barna haj barna szem kombináció.

Amikor arra került a sor, esélyt adtam én szőke kék szeműnek is, inkább megismerni akartam...

a puszta véletlen műve, hogy végül olyan férjem lett, aki külsőleg is teljes mértékben helyesnek tartok, és épp az esetem:)

Fontos volt, hogy ne ellenezze a házasságot, családot, ne legyen alkoholista vagy drogos, és ne dohányozzon.

Nagyjából ennyi.

27/N