Hogyan győzhetném le a félelmeimet, és hogyan tehetném jobbá a kapcsolatomat?

A barátommal nem nagyon hasonlítunk egymásra,más az érdeklődési körünk. Más az életfelfogásunk. Mást igénylünk. Én nagyon érzelmes vagyok,ő nem igazán.

Azonban mégis szeretjük egymást, jól érezzük magunkat egymás társaságában,és nagy a vonzalom.

Az előző kapcsolatomban a barátommal szinte mindenben megegyeztünk,sokkal lángolóbb szerelem volt,mint ez,mert érzelmileg is kielégültem..De amilyen hirtelen jött,olyan hirtelen lett vége,és nem is értettem a szakítás valódi okát. Nyilván nem szeretett eléggé stb..

Azonban olyan szinten rettegek a hirtelen szakítástól,hogy nem tudom élvezni a pillanatokat. Tudom,hogy egy kapcsolatban a kommunikáció a legfontosabb. Szeretek mindent megbeszélni..Amikor(és azért sokszor van így),érzem,hogy nem jó a beszélgetés köztünk,szóvá teszem,de azt mondja,ő nem igényli nagyon,csak egyszerűen jó velem.

Szerintem látja már rajtam,hogy mindent túl aggódok. Szeretek mindent megbeszélni,de nem akarom ezzel őt feliedgesíteni,mert ő nem ez a típus.

Szerintetek hogyan dobhatnám fel a kapcsolatot,hogy ne laposodjon el? Hogy úgy viselkedjen velem,mint a legeslegelején? Hogy nagyon is felnézzen rám, és mindig érdekes legyek számára?

Aki esetleg nagyon segítőkész kedvében van,vagy párkapcsolati tanácsadó,írhat privátot is,és majd nagyon megköszönöm. :))