25 évesen melyiket válasszam: biztos támaszt és kiszámítható életet vagy szenvedélyt és szerelmet?

Nem igaz, hogy jó az egyedüllét. Én például nem bírom, a szó szoros értelmében belebetegszem. (Igaz az is, hogy pszichológiai eset vagyok, csak épp nem vagyok elég gazdag hozzá)

Nem igaz, hogy a hosszú távú párkapcsolatban a szerelem dominál. Maga a kifejezés sokáig nem is létezett...

Ez magánvéleményem, lehet, hogy tévedek. De ami biztos:

SOHA ne bízz abban, aki megcsalta veled (vagy bárki mással) a párját. Ha te vagy mellette, ugyanúgy megteheti (sőt könnyebben, az első megcsalás a legnehezebb, utána könnyebben bocsátja meg az ember magának)

Én nem hagynám ott a támaszomat, voltam már szerelmes másba, miközben a párommal éltem, elmúlt. Kb olyan emlékké vált, mint az ovis szerelmek. De az, hogy kitart melletted, olyan kincs, amire ma, amikor sok házasság nem ér meg hat évet, nagyon vigyázni kéne...

00:08-as:

Az egyedüllét lehet jó! Láttad az Oltári nő című filmet? Amikor a csaj mindig úgy szerette a tojást,ahogy az aktuális partnerei? Aztán rádöbbent,hogy neki nincs is saját ízlése.Leült és végigkostólta az összes formájában a tojást,hogy megtudja,NEKI mi ízlik igazán.

Ez most persze egy apró példa és tárgyi dolog,de erre jó az egyedüllét.Hogy megismerje magát az ember,hogy tudja mit akar,hogy ki ő,mik az igényei,mit szeretne kapni és mit tud adni majd a kapcsolatában. Hogy ne csak mindenkinek megfeleljen,idomuljon,mindent eltűrjön,mert állandóan attól retteg,hogy egyedül lesz és jaj akkor mi lesz.Mi lesz? Semmi. Rájön,hogy nem lett világ vége és végre felállíthatja magában,hogy neki mi az értékrendje és hogy nem kell mindent és mindenkit eltűrnie,mert fél a magánytól.

Az is szép dolog,hogy ne rúgja fel a 6 éves kapcsolatát,mert ritka az ilyen és a szerelem elillan. Ez tény és tényleg szép dolog.De belegondoltam a mostani pasija helyzetébe és nekem ez megalázó lenne.A párom már nem kíván,nem szeret,sőt másba szerelmes,másról fantáziál,de nem szakít velem,megtűr,mert azért jobb vagyok,mint a semmi.Ha valaha ilyet éreznék a párom tekintetéből vagy viselkedéséből akkor szakítanék vele,akárhogy is szeretem. EZ durva. Egyrészt éveket vesz el az életemből úgy,hogy közben tudja,hogy nem én vagyok az Igazi.De "lefoglalózott" hátha nem kap jobbat. Ez alatt persze az ember kereshetne olyat,aki tényleg szeretné és boldog lehetne vele,de nem,mert az illető még tartja benne a reményt,közben az első adandó alkalommal lelép,ha talál mást. Itt mind a két fél csak rosszul járhat.