Undorodok a barátomtól, de félek a magánytól (barátaim sincsenek nagyon) mit csináljak?

Aki nem halálosan ostoba, az tudja, hogy mit lenne tanácsos ilyen esetben tenni.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy te mindvégig ki fogsz tartani mellette, akárhogy undorodsz tőle, akárhogyan megalázhat, te csak annál jobban az egekig fogod őt magasztalni. Persze, kényelmesebb neked, mint lépni valamit, és bevállalni pár hónap esetleges egyedüllétet. Inkább tönkremenni egy bunkó mellett az egyszerűbb.

(Csak úgy mellékesen jegyzem meg: egy normális pasi mellett te sem hisztiznél azon, hogy félsz a magánytól, akármilyen hülyeségért képes lennél dobni.)

Egyébként meg: semmit ne csinálj. Mondhat itt bárki bármit, te már úgy írtad ki a kérdést, hogy tudtad, semmit nem fogsz tenni, csak kellett valaki, akinek elpanaszkodhatod a bánatodat, illetve reménykedtél benne, hogy páran igazat adnak neked, és megveregetik a válladat.