Szerintetek megértő lenne, és így is újra akarná velem kezdeni?

A barátommal 7 hónapig voltunk együtt, én szakítottam vele, mert megint kezdett előjönni a korábbi énem (féltékenység...), és nem akartam ezzel kínozni, úgyhogy inkább szakítottam, nem akartam, hogy csalódjon bennem.

Azóta eltelt három hónap, megint jóban lettünk (kb két hétig nem beszéltünk csak), együtt valami hihetetlenül boldogok vagyunk, nagyon szeretjük egymást, látom rajta, hogy nagyon szerelmes belém, de pont ezért úgy érzem, hogy nem vagyok rá képes, hogy bántsam az idióta hozzáállásommal.

Régebben volt egy 4 éves kapcsolatom, ott végig nagyon féltékeny voltam a barátomra, és ő is rám, inden létező apróságra, aztán ennél az új kapcsolatomnál eldöntöttem, hogy nem leszek többé ilyen, és bízom benne.

Valóban bízom benne, tudom, hogy soha senkivel nem csalna meg semilyen szinten se (a legőszintébb ember, akit valaha ismertem, na meg amúgy is...), de még mindig vannak korábbról berögződéseim, amik zavarnak.

Néha csak úgy spontán rosszul esik, ha egy történetben felmerül egy lány neve is, vagy ha azt mondja, hogy pornót nézett, vagy hasonló dolgok. Ezek már nagyon ritkán zavarnak, és nem tettem szóvá soha, mert nem akartam ilyesmiken nyavalyogni, mivel az eszem tudja, hogy semmi vész, és ez ostobaság, de lelkem mélyén néha mégis úgy fáj. És annyira elkeserít.

És emiatt nem merem vele újrakezdeni, mert tudom, hogy megint ez lenne.

Ha elmondanám ezt neki, szerintetek ez mennyire elfogadható? Annyit várnék tőle, hogyha ilyesmi érzés rámtör, akkor csak szólnék, hogy most ilyen rosszul érzem magam, és ne mondjon rá semmit, ne kezdjen el arról biztosítani, hogy sose csalna meg meg hasonlók, mert ezt tudom, csak egyszerűen olyankor ölelgessen meg és ennyi. Ettől el is múlna olyan gyorsan, ahogy jött.

Bár ez így leírva elég szánalmasan hangzik, és az is, de neki ez rossz lenne szerintetek?