Férfiak! Mikor adjátok a fejetek házasságra? Mit jelent nektek? Mikor érzitek, hogy el jött az idő?

Nos, szerintem nem a magamfajta válaszát várod, de azért leírom hogy mi a véleményem : )

Soha nem adnám a fejem házasságra. A mai kor kapcsolattartása, és szexigénye (bizonyos szem számára láthatatlan okokból) rettenetesen változó, és ingadozó. Soha nem kötném le az életem törvénnyel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy képtelen vagyok leélni az életem 1 lánnyal, de házasságot nem akarok.

Üdv!

21/F

Az én férjem 1 hónap után kérte meg a kezem és Másfél év után házasodtunk össze. Amúgy 3 éve vagyunk együtt.

Azt mondta, hogy ő már fél év után elvett volna, de akkor még mindketten suliba jártunk, így nem jöhetett volna össze.

De gondolom ez mindenkinél más. Van aki 1 hónap után tudja, és van aki 5 év után se hajlandó. A lényeg az, hogy mindig tisztázni kell ki mit akar, és akkor nem lenne annyi szakítás azért, mert a nő várja az eljegyzést, esküvőt, a pasi meg hallani se akar róla, és nem pazarolnak el egymásra éveket, fiatalságot...

27/N - (a férjem 24)

Szexhez elég egy csinos, ápolt csaj.

Kapcsolatnál ami plusz kell: jó természet, szabadidő eltöltésében legyen hozzám illő partner, meg lehessen vele jelenni, tudjon kulturáltan viselkedni.

Házasságnál viszont már lényegesen magasabbak az elvárások, előzőhöz képes plusz:

legyen jellemes (meg lehessen bízni benne), normális családi hátterű, hasonlóan iskolázott, kellő akaraterővel és kitartással rendelkező. Mindezek összességében alkalmassá tesznek egy nőt arra, hogy a férfi méltónak találja arra, hogy tőle akarjon utódokat, és akkor megtiszteli azzal, hogy elveszi feleségül.

36F

Ez egyénenként változó dolog, és nem olyan dolgoktól függ, mint életkor, hogy kiélted e magad és hasonló sablonok. Én a tizedik közös év vége felé járok, és kb most jutott el a dolog ide.

Gimisen jöttünk össze, gyakorlatilag gyerekek voltunk még, így a romantikus pár hónap utáni lánykérés nyilván kizárva.

Ezután elkerültünk egyetemre. Ekkor már azért is hülyének néztek sokan, mert nem költöztünk össze. Az az igazság, hogy eszembe sem jutott a dolog, mivel 19-20 évesen még annyi minden másra vágytam, nem a "felnőttes életre" - szerencsére ezzel ő is így volt.

Az egyetem vége felé már 5-6 éve voltunk együtt és még mindig külön éltünk, amit a minket felszínesen ismerők nem voltak képesek megérteni, és minden hülyeséget láttak bele. Az igazság az, hogy minden vágyam az volt, hogy vele éljek, de egyszerűen nem volt pofám eljátszani a felnőtt, érett pasit, aki összeköltözik egy nővel, miközben szülői segítség nélkül egy albérletet sem tudtunk fenntartani, annyira csórók voltunk.

Mire eljutottam oda, hogy lett állásom, azonnal összebútoroztunk és minden rózsaszín lett, de a suliból még mindig volt hátra jócskán. Ekkor már tervezgettem a lánykérést, konkrétan elterveztem, hogy először diploma, majd lánykérés, mondván először tudjuk le a dolgunkat, mielőtt új dologba kezdenénk. Aztán hirtelen felborult az életünk, elcsesztük, kis híján tönkrementünk. Kb másfél év volt rendbe rakni a kapcsolatunkat, ennek megfelelően értelemszerűen a lánykérés ötlete ment a kukába.

Lassan tíz éve vagyunk együtt, és MOST érzem úgy, hogy minden oké, itt az ideje. Mindezt csak ezért írtam le, mert felháborít, hogy egyszerűen nem képesek az emberek felfogni, hogy a házasság nem időhöz, vagy korhoz kötött dolog. Amikor már 4-5 éve voltunk együtt, mindenki elkezdett buzerálni, hogy mikor lesz már lagzi. 22 évesek voltunk, b**a meg, szakma, állás, önismeret nélkül, gyakorlatilag még gyerekek. Annyit változtunk azóta, hogy elképesztő. Én készséggel elhiszem, hogy vannak emberek, akik képesek megfelelő végleges döntést hozni az életükről ennyi idősen - ismerek én is ilyet -, de ők a kisebbség, a többi csak ámítja önmagát.

Nem beszélve arról, hogy ha húszas évei végére valakinek nincsen párja, akkor hirtelen nagyon selejtnek kezdi magát érezni, és elkezd kapaszkodni minden lehetőségbe. A csajoknál is borzasztó, hogy ha lement az első romantikus időszak, azonnal a lánykérésről álmodoznak, miközben saját magukat sem ismerik még kellőképpen. Mennyivel kevesebb szar házasság lenne a világon, ha ez az elcseszett társadalmi kényszer nem lenne ekkora...

Akkor amikor megtalálom azt a nőt akit annyira szeretni fogok és annyira összepasszolunk, hogy elvegyem feleségül.

26F