A barátomnak van igaza, ugye?

Már több,mint másfél éve vagyunk együtt.Most nyáron minden nap szoktunk találkozni délután 6-tól 9-ig. Mondta a barátom,hogy neki ez így nem jó,mert olyan,mintha egy rendszer lenne és soha nem tud délután a barátaival lenni,mert mindig velem kell legyen és azért nem mondja,hogy szeretne menni,mert akkor nekem rosszul esik.De nem tudom miért zavar.. Tulajdonképpen a barátaival is minden nap ugyanannyit van,mint velem,mert délelőtt mindig velük van,csak azt mondja,hogy az nem olyan.Én mindig olyan vagyok,hogy nézem,hogy na akkor holnap is hogy találkozunk s mikor s ha kell is menjek nagyszüleimhez vagy valahova,akkor is már hirtelen azért idegeskedek,hogy akkor nem látom.Szinte semmit se vagyok a barátnőimmel,egy héten egyszer és akkor is délelőtt,hogy délután tudjak a barátommal menni és akkor is szinte állandóan rajta jár az agyam,nem is tudok rendesen kikapcsolódni.. folyton rá gondolok. De az idegesít,hogy ezt mindig elmondja,amikor összeveszünk,de amikor kibékülünk,mintha elfelejtett volna mindent.. Ugyanúgy találkozunk akkor,amikor szoktunk és nem változik semmi.