Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok ennyire reménytelenül szerelmes ilyen kilátástalan helyzetben is?
Az egész történetem még tavaly ősszel kezdődött el, amikor teljesen véletlenül találkoztam egy gyönyörű lánnyal egy délutánon a sulija előtt (az ország két külön felén lakunk egyébként). Hatalmas keresgélés után végül sikerült megtalálnom facebookon, úgy hogy még a nevét sem tudtam előtte. Megírtam neki mindent, hogy miért kerestem meg. Ő először még nagyon csodálkozott az egészen, de aztán később elkezdtünk levelezgetni egymással. Úgy tűnt, hogy minden egész jól alakul, amikor ő váratlanul rámzúdította a jeges zuhanyt: megírta, hogy nagyon kedves vagyok vele, de ő sajnos semmit nem érez irántam, és később sem akar tőlem semmit. Akkor azt hittem, vége a világnak: ha már ennyit küzdöttem, azért hogy legalább a nevét megtudjam és utána felvegyem vele a kapcsolatot, akkor nem lehet mindennek vége ilyen gyorsan. Azóta már eltelt majdnem 1 év, de egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni őt, még akkor sem, ha valójában egy idegen emberről van szó, csak arra a pár másodpercre találkoztunk az életben, azt is csak az én részemről lehet így nevezni. Folyton csak arra tudok gondolni, hogy amikor majd jövőre elkerülök Pestre az egyetemre, akkor egy szép napon megvárom őt a suli előtt, pontosan úgy ahogy azon a bizonyos tavaly szeptemberi napon történt, és majd élőben is elmondok neki mindent. Persze a józan eszem alapján jól tudom, hogy mindez teljességgel reménytelen...
Szerintetek miért vagyok ennyire felfoghatatlanul szerelmes egy idegen lányba, akitől egy világ választ el mind valós, mind átvitt értelemben? Egyáltalán elmúlhat e bármikor ez az érzés?
17/F
válasza:Hasonló cipőben járunk...csak sajnos én még sosem beszéltem vele semmilyen módon és egy suliba járunk..
Tanácsot nem tudok adni, pedig ez a 2. éve hogy 'odavagyok' érte, max annyit hogy próbálj felejteni és ne fuss utána mert megalázó és ha úgy sincs esély felesleges.
L
válasza:Nem vagy szerelmes. Nem is ismered.
Leveleztél vele. Ebből szerinted meg lehet ismerni egy embert? Mert szerintem nem.
Csak kivetíted a vágyaidat rá és nem tudod, hogy mit szabad elvárni egy másik embertől. A szerelem ideájába vagy szerelmes. Nem a lányba. Nem az az ember akinek gondolod.
Teljesen más.
válasza:Egyébként én is ilyesmi helyzetbe voltam kb. 17 évesen, csak én soha nem kaptam egyenes választ, azaz a hideg zuhanyt, csak üres kifogásokat, hogy éppen miért nem fog ráérni. Időnként személyesen kerestem meg a suliban és papírra írt verseket meg rajzokat adtam Neki.
Nyilvánvaló volt, hogy nincs rám igény, de igazából nem is azt kerestem, egy hús-vér ember csak megrémisztett akkor. Most 11 év után megtaláltam a facebookon de semmit sem érzek, számomra csak egy idegen.
Egy másikkal is beszélőviszonyban voltam és egyszercsak magyarázat nélkül úgy kezdett kezelni, mintha totál idegen lennék, magázott is. Az furcsa volt.
Ezekből megtanultam, hogy nem számíthatok egyenes válaszra, az első jelet fogom figyelni és ha nincs jel, akkor nem is fárasztom magam.
válasza:Biztos volt valaki a családban, akivel ez megtörtént. És vele szolidaritasz, hogy "át"-vállalod a szenvedését - ezért keresel ilyen reménytelen szerelmi helyzetet. A tudattalan így működik. Fel lehet oldani pl. Hellinger-féle családállítással. Ugyanis nem kell, hogy más emberek sorsát éld.:)
Talán ez a helyzet már nem oldódik meg, de legközelebb szerencsésebb leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!