Ha megvan a szerelem, egyesek miért képesek feladni az egészet, mondván jobbat érdemel a párjuk és képtelenek megfelelni nekik?

Mondjuk a fiú nem szeret ki a lányból, csak egyszerűen úgy érzi, nem tud megfelelni neki, szétesik, olyan hülyeségeket csinál, mint soha, ezzel nagyon megbántva a lányt, részegen buliban csókolózik, aztán sír, amikor a lány szakítani szeretne, és nem akarja ezt. Aztán a fiú úgy gondolja, a lány többet érdemel nála, és a lány helyében nem bocsátana meg magának, ezt mondja. Ha annyira nagy a szerelem, mi ez a feladás? Egyre több helyen tapasztalom, hogy nem küzdenek már, mint régen. Régen megjavították azt, ami elromlott, ma meg rögtön eldobják.. Mi ez most itt??