Mit tehetnék féltékenység ellen?

Nagyon féltékeny vagyok. Egyre jobban szeretem a barátomat és ezáltal egyre jobban féltékeny leszek. A kapcsolatunk elején nem voltam féltékeny, teli voltam barátokkal. Utána, ő egy kicsit féltékeny lett. A barátaimnak nem igazán tetszett a stílusa, ezért lassan meg is romlott a kapcsolat velük. Amit nem bánok, mivel rájöttem, hogy én nekem el kell fogadnom mindenkit, barátját barátnőjét, az enyémet viszont nem fogadja el senki? Soha nem volt egy szavam ellenük. A lényeg, nem bántam. Volt egy nagyon jo barátnőm, vele is összevesztünk, kiderült még sem igazán jó. Megharagudott, mert nem mentem el a ballagására és mert nem hívtam el az enyémre (elmagyaráztam miért, most hosszadalmas lenne leírni és nem ez a lényeg). Lett persze, egy másik lány akivel nagyon jól kijöttünk, iskola váltás végett 12.-ben. A fiúval is körülbelül akörül jöttem össze, most már együtt vagyunk két éve. Eleinte nem voltam féltékeny, azzal beszélgetett, találkozott akivel csak akart. Viszont most, van egy lány, akit a barátjának tart. Én viszont nagyon féltékeny vagyok rá, mert folyamatosan az jár a fejemben, hogy talán vele jobban kijön mint velem, vagy talán vele jobban elbeszélget. Ez még nem is lenne baj, de aztán volt én és az úgymond "barát" között egy kis összetűzés, és ezáltal ő azt mondta, hogy ebből kimarad, nem szól bele, ő mint kívül álló figyeli. Nem úgy lett volna helyes hogy az én pártomat fogja? Vagy engem támogat? Ehelyett ő kívülálló és még én bennem lett a bűntudat. (közben apum is folyamatosan mondogatta, biztos megcsal, biztos tetszik neki, felejtsem el..., mi az, hogy nem nekem ad igazat) El is mondtam neki, hogy mi a helyzet, megbeszéltük minden rendben volt. Utána pár hét után, újra és újra felhoztam, hogy nem tetszik hogy vele beszélget, szeretném ha inkább csak velem foglalkozna, legyenek fiú barátai. Mire ő, alig van egy két barátja és ne tiltsam meg neki, hogy kivel barátkozzon. Amit én meg is értek, nem akarom megtiltani, csak ezáltal én úgy érzem, hogy egyre jobban elsodródom. Ő azt mondta, hogy magamnak generálom a problémát, pedig én csak nagyon szeretem őt és nem szeretném, azt, hogy jól elbeszélgetnek, mint velem amikor először ismerkedett és majd megtetszenek egymásnak. Többször is kérdeztem, nem tetszik neki. Elhiszem, viszont azt már nem, hogy a lánynak sem tetszik ő. Ha meg nem tetszik, neki akkor miért barátkozik vele? Nem hiszek abban, hogy egy nő és férfi között lehet barátság. Az egyik fél mindig többet akar. A lánynak is van barátja, akkor is annyira féltékeny vagyok.

Tegnapelőtt nagyon összevesztünk ezen, és nem tudtam egész éjjel aludni, ami nem érdekelt mert rágódtam gondolkoztam mérlegeltem.

Nem tudom teljesen kifordultam önmagamból, nem ilyen voltam, ennek a lánynak a hatására. Azt nem is mondtam, hogy talált neki egy munkát is, az egyik volt ismerősénél. Találkoztak is, hogy elkísérje egy bizonyos helyre, mert a lány pesti és nem ismerte merre kell menni vidéken. Ő segített neki. Ez is nagyon rosszul esett. Lehet irigy is lennék? Meg féltékeny is. Tudnátok esetleg valamit tanácsolni, hogy hogy szüntessem meg magamban a féltékenység érzését?

A válaszokat, és hogy elolvastátok előre is köszönöm!