Valóban jó ötlet a féltékenység ellen? (bővebben lenn)

Az a baj, hogy már leültem vele megbeszélni. Higgadtan, szépen is mondtam neki, hogy engem ez zavar. Mindig azt mondja, hogy ez a probléma csak az én fejemben van, őt egyáltalán nem érdekli már az a lány, nem akarna vele lenni akkor sem, ha én nem lennék. A kérdésemre, hogy akkor miért emlegeti, hogy mit hallott róla azt válaszolta, hogy "jó, akkor többet nem mondom el, és ha szeretnék tőle valamit, akkor biztosan titkolóznék előtted". Utoljára volt ez a -ha beszélnék vele, megismerném, akkor nem lennék már rá féltékeny- duma. Tudom, hogy ezzel elvileg leminősítette, azt akarta mondani, hogy számára jobb vagyok, mint az a lány. Mégis nem értem, hogy miért nem lehet megoldani, hogy egyszerűen csak nem venne róla tudomást. Ez olyan, mintha valamilyen formában ragaszkodna hozzá mégis, és inkább én békéljek meg vele, de ne tűnjön el. Lehet túldramatizálom...

Hát, mindegy. Abban biztos vagyok, hogy nem leszünk a leányzóval barátnők, és nem szeretnék vele egy asztalnál ücsörögni valami hétvégi rendezvényen. Mert minek? Mert akár rosszul is elsülhet, mivel úgy hallottam nem egy észlény, és akár be is szólhat valami butaságot. Minek kísérteni a sorsot? Valahogy meg fog kellenem oldani, mert elsárkányosodni sem szeretnék.

Köszönöm a válaszokat!

Lehet, hogy igazad van.

Mivel arra a kérdésemre, hogy a másik exedet miért nem emlegeted? -az volt a válasz: "Vele csak egy évig voltam, és vele nem volt jó." A másik exét, mikor ráírt Fb-on, bár igaz fikázósat, egyből törölte a baráti listáról.

De mi a fenét tegyek? Igazából nagyon jól meglennék, komolyabb gondok nincsenek, együtt is élünk már, mindent megkapok tőle. Rontsam el az egészet azzal, hogy nincs kedvem vetélkedni az exe emlékével? Meddig lehet ezt bírni? Elmúlik ez egyszer? Már több mint egy éve együtt vagyunk. Tanácstalan vagyok.

Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök. Ha nem róla lenne szó, már összepakoltam volna. Csak azért nem teszem, mert ezt leszámítva minden rendben volna.

Még egy történet van, ültünk a konyhában, és benyögte nekem, hogy "szőke harcos", miközben én barna vagyok. Az ex szőke. Nagyon kiborultam, de nem cirkuszoltam. Csak megkérdeztem, hogy ezt kire mondtad? A válasz annyi volt, hogy "hát, neked".. Mondom neki: "én barna vagyok drágám." Kínos csend, majd "nem tudom miért mondtam". Mikor látta, hogy már majdnem sírok, mérgesen a fejemhez vágta: "fogadni merek, már megint pi..aságokat gondolsz, és beszélsz be magadnak.." Aztán pár szóváltás után jött azzal: "szerinted én nem gondolok arra, hogy vajon mit csináltál az exeddel? hogy szexeltetek pl? néha még az ágyban is eszembe jut." Ettől ledöbbentem. Nem gondoltam ezt róla. Én ilyenekre nem gondolok sosem. Ez még súlyosabb, mint én vagyok. Szar ez az egész. Szeretném, ha már vége lenne.