Mi a véleményetek, kell taktikázni egy kapcsolatban időnként, vagy sem?

Mesterkélt lesz tőle a kapcsolat, vagy időnként szükség van rá? Én személy szerint MINDIG érzelemből cselekedek, sose tudtam büszkeségből, vagy taktikázni. Édesapukám is a taktikázás ellen van, ugyanakkor van egy Anyuka ismerősöm, aki mellette. Ki hogy van Vele?

Taktiázások alatt olyanokat értek, mint pl ha az egyik fél SOKKAL többet nyújt érzelmileg, többet ad a kapcsolatba, mint a másik, többet keresi. És fogja maát, és "besértődik"(dacból), hogy majd a másik keresse őt. VAgy DIREKT kevesebbet ad, hogy változzanak a szerepek, és a másik többet adjon.

Vagy pl van egy pár, minden este beszélnek neten. Az egyikük folyton eltűnik 5-6 percekre. A másik félnek ez rosszul esik, de nem tesi szóvá, hanem "taktikázik", és Ő is elkezd el-eltűnögetni 5-6 percekre, hogy a másik észre vegye.

Ilyenekre értem. Én több, mint 1,5 éve vagyok együtt a barátommal. A kapcsolat elején mindig ösztönből, érzelemből cselekdtem, ami néha-néha maga után vont egy-egy hisztit is a részemről. Utána rájöttem, hogy elveszthetem a barátom, és 3 hónapon át szinte CSAK taktiázásból állt a kapcsolat, rettegtem írni Neki, mindig figyeltem, hogy mikor menjek fel, nem mertem este üzenetet küldeni, stb.

Apu mindig azt mondja, hogy úgy cselekedjek, ahogy jön, amit érzek, és hülyeség a taktikázás.

Én is ezen az állásponton vagyok, mégis azt vettem észre, hogy több kapcsolatban beválik.

Ti hogy vélekedtek erről? Én nem akarom töbet alkalmazni, de kiváncsi vagyok, ki mit mond úgy általánosságba.

Tudom, hogy nincsen éles határ aközött sem, hogy mi számít "taktikázásnak" és mi nem.