Lehetséges, hogy egyedül fogok maradni?

Sziasztok!

Remélem, hogy jó kategóriába tettem a kérdést. :S

Megpróbálom rövidre fogni a mondandómat:

21 éves srác vagyok, 3 és fél évvel ezelőtt elvesztettem a barátnőmet, balesetben. Természetesen padlóra kerültem, ahonnan csak fokozatosan tudtam nagyjából felkelni, persze gyakran 1 lépést tettem előre, 2-t hátra. Már nem vagyok egy zombi, de még van hová fejlődnöm. A lényeg, hogy nagyjából 2 évig bele sem tudtam gondolni, hogy újra legyen barátnőm, a közeledőket sorra elutasítottam. Aztán az utóbbi kb. másfél évben kezdtem érezni valami kis javulást, majd ez szépen erősödött és örültem. Megpróbáltam egy új kapcsolatot, de kudarcba fulladt, még mindig nem álltam készen. Most megint itt tartok. Ismerkedem egy lánnyal, az első napokban azt éreztem, hogy menni fog, örültem, viszont most megint ugyanazt érzem, hogy nem megy, nem engedtem még mindig el a barátnőmet! Meghallottam egy zenét, ami Rá emlékeztet és nem sok kellett, hogy elgyengüljek. Szerintem ha elengedtem volna, ha már túltettem volna magam a történteken, akkor nem fordulnának elő ilyen megingások, igaz? Tudom, hogy teljesen nem lehet és nem is szabad elengedni, de úgy érzem, hogy még mindig kötődöm hozzá, így pedig nem lehet új kapcsolatot kezdeni. Becsapnám a lányt is és magamat is. De inkább az izgat, hogy a lánynak rossz lenne. Az első nagy szerelem nyilván nyomot hagy az emberben, a szakítás is rossz tud lenni, de gondolom az lehet itt a gond, hogy ez egy baleset volt, hirtelen vesztettem el, egyáltalán nem voltam rá felkészülve. A környezetem most örül, hogy végre próbálkozom, de közben meginogtam, érzem, hogy még mindig nem megy.

Állítólag 1 év a gyászidő - de szerintem mindenkinél más - viszont szerintem ez a 3 és fél év már bőven túl megy minden egészséges határon.

Ismertek olyasvalakit, aki sosem tudott túllépni a társa elvesztésén?