Az élettársamat bejelölte egy volt barátnője a facebookon, és tegnap vele írogatott. És a párom írt rá. Ez engem nagyon zavar. Ti mit szólnátok ehhez?

Én ezt a féltékenykedést nem értem. Minek az? Ha a másik el akar menni, akkor menjen. Miért tartanám vissza?

Nekem olyan társra van szükségem, aki szabad akaratából van velem, és nem azért, mert rövid pórázon tartom. Azzal beszélget, akivel akar. Nem kell, hogy engedélyt kérjen tőlem.

És ehhez nem bizalom kell, hanem egy egészséges önbizalom. Bízok abban, hogy engem szeret, és nem mást. Ha pedig mégis más kell neki, akkor majd találok olyat, akinek én kellek. :)

9.03 as vagyok...

Igen nagyon féltékeny vagyok, de arra a lnyra, akivel okkal szakított a párom pont nem vagyok...mert nem véletlenül szakítottak...

Mindenkinek ajánlom a féltékenységről szóló kis művecskét. Sokat lehet tanulni belőle:

[link]

Egy kis idézet egy páciens-terapeuta beszélgetésből a könyvből, nagyon tanulságos :)

PÁCIENS: Tegnap este sétálni mentünk Amyvel, és összefutottunk egy régi szerelmemmel. Köszöntem neki, és váltottunk egy két szót.

"Ki ez?", kérdezte Amy, én pedig megmondtam, hogy egy régi barátnőm. "Minek álltál szóba vele?", kérdezte. Mondtam, csak barátságos akartam lenni. Erre ő: "Jó, eztán majd én is ezt teszem." "Csinálj amit akarsz, nem izgat", mondom neki. Azt mondja: "Vége az eljegyzésünknek." Mire én: "Ne hülyéskedj. Hisz már majdnem összeházasodtunk. Nem akarom elhinni."

Másnap pocsékul éreztem magam. Eldobna mindent, egy készülő házasságot is, csak mert féltékeny? Nehezen tudom fölfogni. Most éppen nem nagyon akaródzik nősülnöm.

TERAPEUTA: Gondolja, hogy ha összeházasodnak, megváltozik a menyasszonya?

P:

Nem tudom.

T:

Ezzel az érzéssel akar együtt élni?

P:

Nem hiszem.

T:

De megkaphatja.

P:

Vasárnap elmentünk a barátnőjével együtt meginni valamit. Amy féltékeny volt, mert Sue is, én is a kereskedelemben dolgozunk, s van közös témánk. Azt mondta utána: "Miért nem vele jársz?" Nekem viszont semmi kedvem Sue-val járni. De kétszer is meg kell gondolnom, mit mondok Amy előtt, hogy ne zaklassa föl.

T:

Van jó pár kellemetlen probléma, ami miatt nincs értelme összeházasodni

olyannal, aki ilyesmivel küszködik.

P:

Gondolja, hogy Amy boldog lesz valakivel? Vagy mindenkivel így viselkedne?

T:

Azt tudom csak mondani, hogy aki féltékeny, az általában azért féltékeny, mert nincs önbizalma. Azt hiszi, mindenki le akarja győzni. Mindenkinél alacsonyabb rendűnek érzi magát, ezért veszélyt sejt minden mosolyban, minden kézmozdulatban, minden megjegyzésben.

P:

Tudom, hogy Amy-nek kisebbrendűségi érzései vannak, mondta is, hogy "ő csak gyárban dolgozik". Talán részben ez az oka, hogy nem érzi magát fontosnak.

T:

így van. Nem tartja önmagát sokra. Ezért hiszi, hogy maga nem szereti igazán. Nem tudja elhinni.

P:

Nem gondolja, hogy megjön az önbizalma, ha összeházasodunk?

T:

Cseppet sem. Mi köze ennek hozzá?

P:

Biztonságot ad.

T:

Már adott biztosítékot neki afelől, hogy szereti, hogy törődik vele, s a többi.

Mégse győzte meg a menyasszonyát, hogy szeretetre méltó?

P:

Nem tudja elhinni.

T:

Na látja. Nem tudja elhinni, hogy őt lehet szeretni. Itt van egy okos, szép, kellemes teremtés, csak egy bökkenő van: ki az, aki nem hiszi el?

P:

Ő maga.

T:

így van. Ha maga nem tudja rávenni, hogy elhiggye, akkor senki se tudja.

Én is jóban vagyok sok exemmel a mai napig, igaz ok nélkül nem szoktam írogatni velük a szülinap/névnapon kívül. Esetleg ilyen alkalmakkor egy hogy vagy, stb persze szokott menni, illetve, ha valamiben tudunk egymásnak segíteni, akkor, van, hogy ezügyben keressük egymást.

Páromnak sincs az égvilágon ezzel semmi baja, egyrészt soha nem adtam okot arra, hogy gyanakodjon, másrészt, ha kérné, felőlem bele is olvashatna. Nálam ez úgy működik: teljesen kizárt, hogy exet visszafogadjak. Ami egyszer nem működött, az nem fog újra. Ettől függetlenül, ha nem tányérdobálással váltunk el, akkor beszélni még lehet.