Ezek a "jelek" mire utalnak? Már nem szeretem, vagy csak elbizonytalanodtam?

Szóval, a barátommal megromlott a viszonyunk. A gond az, hogy csak én érzem. A barátom szerint nincs semmi baj velünk. Nekem hiányzik, hogy eljárjunk néha valahova. Pénz van rá, az sosem volt gond. Hétvégén ideje is volna rá, mégsem megyünk sehova. Múlt héten annyira összevesztünk, hogy sírva fakadtam. (Csütörtök reggel). Még aznap este mondta, meg péntek reggel, hogy kapok hétvégén egy olyan ajándékot amire régóta vágyom. (Egy hajvasalót szeretnék, valami jobbat ami nem megy tönkre egy hónap után. Ezt ő is tudja, sokszor beszéltem róla neki). Szombatra megígérte, hogy moziba megyünk, pénteken meg állatkertbe. Szombat reggel hirtelen elromlott az autó. Persze erről nem tehet, rendben. Az ajándék persze elmaradt, mindegy nem is fontos, de szarul esett, hogy ő mondta hogy kapok, ő ígérte meg, aztán semmi.Ekkor felajánlottam a sétát, hát ő nem fog velem este 7kor sétálgatni.(Ebéd után aludtunk) Csalódtam benne. Szeretem, éppen annyira, hogy ne tudjam elengedni. Viszont megismerkedtem valakivel, aki szimpatikus, és ha most nem lenne senkim, kezdhetnénk randizni az illetővel. Eddig úgy van, hogy heti egy 1-1,5 órát találkozok vele, közben meg a barátommal majd alakul. Nap közben ha nincs velem, nem hiányzik, olyan mintha nem is szeretném. Este már alig várom, amikor meglátom a ház előtt, hogy felérjen. Jó vele összebújni, szeretem, hogy éjjel átölel. Reggelenként a sírás fojtogat, mikor elmegy dolgozni. Nem vagyok biztos abban, hogy nekünk együtt kellene lennünk. Erre rátesz egy lapáttal, hogy féltékeny vagyok, és ő piszkál is vele. (pl. mikor hívom, megkérdezem hol van, viccelődve mondja hogy egy lánnyal épp szexelt. Tudom, hogy nem igaz, de szarul esik.)