A barátom úgy őrizgeti a facebook-ját, hogy csodálkozik, miért gyanakszom rá. Ti mit gondolnátok?

Lehet, hogy igazatok van... Mar reg nincs meg a bizalom... Egy ideje en is erzem, hogy nem fogunk egyutt maradni, sosem leszunk egy csalad, nem is tudok ilyesmirol abrandozni, mert egyszeruen nem jelennek meg ezek az a'lomkepek... Tul sok dolga van, amihez ,,semmi kozom", es ha oszinte akarok lenni magamhoz, ez nalam nem fer bele egy kapcsolatba. Voltakepp jo volt ezt kiirni, meg ha le is lettem hurrogva, mert legalabb leirtatok olyanokat is, amiket eddig feltem magamnak is bevallani. Teny, hogy nem csak a facebook zavar, miota egyetemre jarunk, tul sok barati kore van, akiket en nem ismerhetek, mert azt akarja, legyenek kulonallo kapcsolataink is, es bulizzunk egymas nelkul is..... Neha nem is tudtam tanulni, mikor tudtam, hogy aznap buliba megy, tudom, beteges, de ez van, mert felek, hogy atvernek, de igazabol az az ironikus, hogy mindenki, akit ismerek, es felt, hogy megcsalja a parja, vegul tenyleg meg lett csalva..... Talan engem is palira vesznek, annyira felek ettol... Talan tenyleg van olyan, hogy "megerzes", es talan nem vagyok annyira hulye. Osszefoglalva a kapcsolatomat es leirva latva az egeszet, tenyleg buta vagyok, latom, hogy nem stimmel valami, de probalom tagadni, tipikus esete vagyok a hulye noknek, akik nem latjak a fatol az erdot. Csak olyan nehez kilepni, mert attol meg szeretem...... De beismerem, valtoztatnom kell, mert en mar hulyenek erzem magam, minimum szunet kell, hogy o is atgondolhassa, tenyleg kellek-e neki, es talan en is elfogadnam, hogy jobbat erdemlek, vagy minimum olyat, aki nem akar ennyire fuggetlen lenni meg egy kapcsolatban is, es egy kicsit komolyabban vesz. (Bocsi az ekezet nelkuliseg miatt, noverem gepen nincsenek ekezetek.)

Szanalmas vagyok, hogy a gyakorikerdesek kellett ahhoz, hogy radobbenjek a hibaimra.... Mostmar nekem is tok egyertelmunek tunik az egesz, igy, hogy leirtam mindezt. Istenem, de rossz erzes.... Ugyanakkor megis bennem van, mi van, ha tevedek, vagy tul sokat kepzelek bele a dolgokba, es felek, hogy megbantom, es elrontok mindent. Ez a szivem. A jozan eszem sugta gondolatok pedig annyira fajoak... Meg az is, amit ti irtok. Mindenesetre ra kell keszulnom valami normalis erett lepesre, mert ez igy tenyleg nem mehet tovabb, viszont mar latom, hogy en fogok jobban sirni, es ez annyira banto... Koszonom a valaszokat azoknak, akik nem csak leszolni akartak.