Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Érdemes folytatni, vagy hagyjam ott, vagy csak másként viselkedjek?
Lassan 2 éve vagyunk együtt a párommal (én 22L, ő 22F).
Az első félév nagyon szép volt...már-már tökéletes, aztán összeköltöztünk (vagy is én költöztem hozzájuk), onnantól egy kicsit sok hullámvölgy volt a kapcsolatunkban, bár nekem időközben szorongásos-depresszív zavarom lett, ami rálapátolt..., de fél éve megint minden jó, nem veszekszünk megvagyunk, de most meg az a helyzet, hogy nem érzem azt, hogy megbecsülne... :(
Mindketten egyetemi hallgatók vagyunk. Ő elég sok mezőgazdasági munkát csinál (amibe én is besegítek).
Próbálok neki mindent megcsinálni, mosok rá, behajtogatom a ruháit, mindig rend és tisztaság van. Ezek mellett jóformán a titkárnője is vagyok... szinte állandóan én tartom fejben, mikor milyen vizsgája van, úgy kell rászólni, hogy tanuljon, aztán ha rászólok, még én vagyok az ilyen, meg az olyan, meg azt kapom, hogy nem vagyok az anyja... De ha nem nyüstölöm, nem tanul.
Szorgalmi időszakban is állandóan én szereztem be neki a jegyzeteket, én jártam utána a dolgoknak, én írtam meg a kérvényeit én is adtam le... Rengeteg mindent megcsinálok neki, még is azt látom, nem becsül meg.
Ezt abból is gondolom/érzem, hogy ha egyetemen pl 4-5 fős csoportokat kell alkotni, furcsa mód, mindig a kifent, kimázgált h*lye pics@kat találja meg... meg fordítva...
És akkor látom facen, hogy beszélgetnek (ezzel nem is lenne gond), és akkor olyan menőnek tartja, hogy az összes liba puskázással megy át...
Meg nem is értem, miért van velem, mert ő az ilyen plázapics@ tipusú lányokra bukik, én meg nem vagyok az, alig festem magam, meg ő a népszerű lányokért nagyon odavan -_- én az sem vagyok...
Úgy érzem magam mellett mostanában, mintha egy begyepesedett, merev személyiségű, nyomi stréber lány volnék, aki nem tud élni... :S Pedig egyáltalán nem vagyok olyan! Csak tudom, hol a határ! Én is szoktam pl puskázni is, de azért nem minden tárgyamat csinálom meg így..., mert akkor nem sok értelme lenne a diplomámnak...
Szerintetek mit tegyek? Próbáltam már vele erről beszélni, de kb. el se jut az agyáig, meg letudja annyival, hogy engem szeret... -_- Csak akkor nem tudom, mit van úgy oda az ilyen buta-csiricsálé-festett libákért, meg mit jópofizik velük annyit... -_-
Vagy hagyjam ott? Nincs remény?
Bocsi, hogy hosszú lett!
válasza:Azért nem becsül meg, mert hozzászokott, hogy ki van nyalva a segge. Már bocsi, de nem olyan mintha a barátnője lennél, hanem mint az anyja. Felnőtt férfi, tartsa észben, hogy mikor kell tanulni és a saját jegyzeteit szerezze be ő. Nehogy már még te szaladgálj, el van kicsit kényelmesedve a drága.
Élj egy kicsit, nem kell mindig a kívánságait lesni, és ugrani, hogy megcsináld őket. Ha látja, hogy önálló vagy, és boldogulsz nélküle is, meg fog becsülni.
válasza:Köszönöm a válaszokat...
Megpróbálom akkor egy kicsit úgymond...lesz@rni a dolgait akkor.
Nem, valóban nem érte, de ha én nem teszem, ő nem csinálja, és nem szívesen nézem, ahogy megbukik egy halom tárgyból.
És nem irányítom :O Csak a tanulás miatt szólok rá.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!