Legyen vége, vagy van értelme folytatni ezek után?

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, aki szán rá időt, hogy elolvassa és esetleg tanácsot is ad, annak nagyon megköszönném! Nem szoktam ilyen oldalra írni, de már teljesen tehetetlen vagyok! A történetem: 26 éves lány vagyok 2 éve megismertem teljesen véletlenül egy nálam 13 évnél idősebb férfit! Ő nagyon messze él, mégis úgy hozta a sors, hogy pár hónap után összeköltöztünk félúton! Lehet meggondolatlan döntés volt, de dúlt a love legalábbis részemről biztos! Akkortájt zártam le egy több éves kapcsolatot,de amúgy se működött már, ő tudomásom szerint szingli volt. Minden szép és jó volt megvolt a rózsaszín köd rendesen..stb. Boldog voltam! Aztán jött a feketeleves! Kihúztam belőle, fél év után, hogy van egy 13 éves gyereke egy olyan nőtől, akivel 17 évig együtt volt és miattam hagyta el őt. Vagy valami ilyesmi, lehet már csak menekült hozzám, nem tudom. Mindezt már egy évi együttlét után tudtam csak meg. Gyűlölöm a hazugságot, de nyeltem egy nagyon mondván még jól is elsülhet a dolog. Ő arra hivatkozott, hogy félt ha ezt egyből megtudom, nem lesz semmi köztünk, amit mellesleg nagyon jól gondolt. Viszont nem tudtam ezért elhagyni, hisz még mindig szerettem. Aztán jött a sok hazugság mindig persze a nő miatt. Ha vele volt ,mikor hazament, letagadta, sőt bűntudatot ébresztett bennem, hogy nem hiszek neki , de kiderült, meg mikor hármasban túráztak azt is letagadta, mikor vele beszélt telefonon, azt mondta munkatárssal, vagy szülővel beszél, ami épp a nyelvére jött..stb. Mindig miatta hazudozott, hogy elkerülje a balhét..de pont ezzel rontott el mindent, hisz a már meglévő egészséges féltékenységem mellé hozzárakott egy jó nagy adaggal, amibe néha már-már beleőrültem, és ezért néha paranoiássá váltam. Mindig megígérte nem vág át többet, de csak-csak becsúszott valami, mire már visszaszerezte volna a bizalmamat. Aztán tavaly nyáron elhozta a gyerekét és velünk töltött pár hónapot. Megismertük egymást, meg is kedveltem tényleg, nagyon aranyos gyerek volt és boldog voltam, hogy ha nem is az anyja vagyok, mégis egy kicsit úgy kezelt és nem mellesleg elfogadott,megkockáztatom még talán meg is szeretett kicsit! De közben kiderült, hogy egyik nagyobb betyár, mint a másik! Na, mindegy még tartottam magam, amúgy sem adok semmit könnyen! Most a párom velem volt itt a közös kis lakásunkban jó pár hónapot, sokszor veszekedtünk persze, hisz összezárva stb elég nehéz néha (ő itthon dolgozik, én egyetemre járok esti szakon). Mostanra olyan a helyzet köztünk, hogy se veled se nélküled. Azt tetézte persze az,hogy időközbe a fia megutált, mert engem okol azért,hogy az apja nem megy hozzá haza (akivel mellesleg a közös pár hónap alatt lett szoros a viszony), holott ez tök más miatt van ezt most nem részletezem, meg azért is, mert a rokonai -akik állítólag egy szemét banda-telebeszélték a fejét természetesen ellenem, és most megy a szemembe nevetek hátad mögött elmondalak mindennek téma. Gyűlöl engem szabályosan, még ha a szemembe nem is mondja, ez nyilvánvaló, hülye meg nem vagyok. Ezek szerint sose kedvelt, ha most így viszonyul hozzám, és már el is kezdett be-be kavargatni a kapcsolatunkba. Úgy érzem már direkt csinálja, és azt akarja ha vége lenne köztünk és újra együtt legyen a család. A párom persze folyton mondja, hogy szeret meg, csak én vagyok neki , meg már nem szereti azt a nőt ,azóta mióta megismert stb..stb. Amúgy jó viszonyban van az exével, nem tudok véleményt mondani róla, nem ismerem őt, de ő is biztos utál engem. Most megy haza megint és előre félek már mi lesz! Félek a további hazugságoktól, hogy megint becsap, hogy ellenem uszítják és minden elképzelhető rosszról, amiket eddig is sajnos megtapasztaltam. Nem tudom meddig bírjuk még cérnával, nem tudnék nélküle élni, de így ebben a formában sem nagyon! És ő sem! Én vele képzeltem el a jövőmet és mindent! Közös életet, családot akartam volna vele, de ő nem akar már több gyereket vagyis nem mostanában, amíg így vagyunk, én meg mindenképp szeretnék ha törik ha szakad. Ja, még el se vitt magához, és a szüleinek se mutatott be , ami szintén elég aggasztó, de őt ez nem érdekli, azt mondja nem ez a fontos, hanem, hogy itt van velem. Mások vagyunk persze, más a korosztály ,máshonnan jöttünk, mégis ragaszkodunk egymáshoz, nem tudom megmagyarázni miért. A lényeg döntéshelyzet elé kerültünk..azt mondta gondolkozzak folytatni akarom-e vagy sem, ezek után én se tudom mit akarok. Dióhéjban ennyi, kérem ha van valakiben egy kis intuíció és ennyi információból megtudná mondani mégis mi lenne a helyes döntés, az írjon, mert teljesen kétségbe vagyok esve! Köszönöm!