Miért nem hajlandó anyám elfogadni, hogy sem párkapcsolatot, sem családot nem szeretnék?

"Persze mert ha az ember objektív akkor ilyen esetben az okot keresné, hogy miért gondolkodik így és így lesz ez a két magyarázat."

Nem, ha az ember objektív, akkor épphogy belátja, hogy nem csak ez a két magyarázat lehetséges - mert nem magából indul ki. Az normális, hogy az ember tudni szeretné a dolgoknak az okát, de a kérdező nagyjából leírta -> "Mert én az életem értelmét nem ebben látom, amit nem tud elfogadni." Mindenkinek mások a prioritásai, én el tudom fogadni, ha valaki azt mondja, neki az a legfontosabb az életben, hogy legyen egy szép családja, még ha nem is értem, miért gondolja így, akkor is. (Valószínűleg ő sem érti és nem tudná megindokolni, csak így cselekszik, mert azt mondják az "ösztönök". De rendben, elfogadom, hogy vannak kevésbé tudatos emberek.) De úgy tapasztaltam, hogy visszafelé ez már nem nagyon működik.

"Jogosan van kiakadva, mert ilyen korban már igényelned kéne a párkapcsolatokat."

Ez sem volt túl objektív kijelentés, nincs is ilyen, hogy igényelni kellene valamit, valaki vagy igényli, vagy nem. Sok mindent úgysem tudsz vele csinálni, nem lehet valakit arra kényszeríteni, hogy legyen igénye valamire.

"ha a nagy többséget nézzük akkor tudjuk valamiről meghatározni, hogy normális vagy nem"

Tisztában vagyok a "normális" szó jelentésével, de még mindig nem értem, miért gondolod, hogy mindenkinek normálisnak kellene lennie. Nem is lehet mindenki ugyanolyan, mert nem ugyanazt a nevelést kapjuk, nem ugyanolyan közegben növünk fel, nem ugyanazok a hatások érnek, stb. És ha valaki emiatt felnőttként más mint az átlag, azzal semmi baj nincsen. Senkinek nem árt a kérdező azzal, ha nem alapít családot, ezért nem látom, miért probléma ez valakinek, minek egyáltalán foglalkozni vele. (Persze az anyukának biztos rossz, hogy kimarad egy csomó minden az életéből, de a szülőknek meg azt kellene megérteniük, hogy a gyerek egy önálló személy saját gondolatokkal, érzésekkel és célokkal, nem az ő tulajdonuk akit olyanra formálnak amilyenre akarnak.) Sokkal békésebb lenne a világ, ha az emberek nem kötnének bele mindenbe és mindenkibe teljesen feleslegesen, hanem a valódi problémákra figyelnének.

"erről órákig tudnék írni meg érvelni, de úgysem tudnálak meggyőzni"

Engem akármiről meg lehet győzni, ha valaki értelmesen meg tudja indokolni, miért neki van igaza és nem nekem. Nem gondolom, hogy tévedhetetlen vagyok.

Idővel majd elfogadja,ha leszel 30 és akkor sem lesz senkid,akkor majd lehet felfogja,hogy te ilyen vagy:)

De mivel 19 vagy,lehet,hogy fog ez változni is.Lehet csak későnérő vagy.

Én 25 vagyok,és meleg.Gyakran változnak bennem az érzések,hogy mit szeretnék,de mindig visszatérek a realitás küszöbére.Én nem vagyok alkalmas párkapcsolatra.

Tudod az anyád(gondolom 40 feletti) az ő korosztályuknál még ez nem volt olyan általános,mert sokan,akik nem akartak párkapcsolatot,azok is belementek a társadalmi nyomás hatására.

Ma meg már a kutyát nem érdekli,nem fognak furán nézni rád.

20 év múlva legalábbis már egy anya ezen nem fog fennakadni,mert általánosabb dolog lesz,mint ma.

Szerintem naivitás elhinni,hogy 2 ember egész életében harmóniában tud élni egymással és egyforma dolgokra vágyni.Sokan élnek megszokásból,kényszerből együtt,az rosszabb szerintem,mintha egyedül élsz.Ha egyedül élsz legalább megtanulsz teljesen önálló lenni.

Én ha nő lennék tuti nem szülnék gyereket soha,mert ha az megtörténik onnantól nem élhetsz a vágyaidnak.

Amúgy legyél nyitott,attól ismerkedj,sokan vannak akik nyitottak mondjuk a "barátság extrákkal"verzióra,de 19 vagy még,talán ahhoz még túl éretlen:)