Ahhoz, hogy egy párkapcsolat jól működjön, a barátoknak milyen szerepe kell legyen? Ti mennyit találkoztok párotokkal?

Ki hogyan érzi,nincs ezzel semmi gond,amit a párod mondott.

Te úgy érzed keveset találkoztok?

Az kialakul.Nincs leírva a nagykönyvben a jó kapcsolat minden egyes pontja.

Mindenkire kell fordítani időt.Nem kell mindig a párunkkal lenni.Sőt nem is ajánlatos.

A bizalom a legfontosabb.

Nem szükséges folyton együtt lenni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hülye dolog azért elszakadni a barátoktól, mert egyszerűbbnek érzed egy emberre koncentrálni. Eleve az olyan esetekben fajul könnyen gyűlöletté a két fél közti kapcsolat szakítás után, mikor egymásért dobják a haveri társaságot. Meg mondjuk ilyen esetekben van az is, hogy a barátok elkezdenek féltékenyek lenni és szapulni a partnert, aminek meg ugye egyenesági következménye idővel a kapcsolat megromlása valamelyik irányba.

Röviden: totálisan igaza van

Mi mindennap együtt vagyunk, úgyértem hogy suli után (én), meló után (Ő) mindig találkozunk pár órára ha úgy engedi az időnk, és péntektől vasárnapig nonstop együtt vagyunk. Ez nagyon jól működik. De ettől függetlenül nem hanyagoljuk el a barátainkat sem. Bár ha azt nézzük közösek a barátaink is. Pl. az ő legjobb haverjának a húga az én legjobb barátnőm, szólva szoktunk csinálni közös programokat. De van olyan is hogy csak én találkozok az egyik bnőmmel vagy Ő az egyik haverjával. Teljes egyetértésben vagyunk ilyen téren, nincs konfliktus sem, hogy ki kivel, merre hány méter...

Ha a párod így gondolja a dolgokat, nem tudsz mit tenni ellene, ráakaszkodni sem szabad, mert akkor csak rosszabb lesz és úgy fogja érezni hogy megfojtod...ha Neki erre van szüksége, el kell fogadnod.

Nekem szerencsém van, mert a párom is ugyan olyan ragaszkodó típus mint én, szóval ha csak 5 perce is lenne arra hogy lásson él vele, akárcsak én :)

nálunk ez úgy alakult, hogy alapvetően én kb évente találkoztam 1x pár volt osztálytársammal és ennyi. Nem voltam soha eljárós. (szándékosan nem írtam hogy barátnők, mert azt hittem azok, de 11 év után kiderült mégsem.)

a férjem pedig pont az ellentétem. ő szeretett ide oda menni a haverjaival, viszont mióta együtt vagyunk (3 éve), nem találkozik velük annyit.

Én hiába mondom neki, hogy menjen amikor szeretne, csak vigyázzon magára meg ilyesmi, nem szeret igazán nélkülem menni.

Most úgy áll a dolog, hogy nagyjából 2 havonta találkozunk a haverjaival, akik jó fejek, és szerencsére a körben szokás a párjukat vinni (mindenki szokta) , úgyhogy nem lógok ki:)

bár ez nekem sokkal több mint amit egyébként eljárnék.

az én "barátnőimről " csak annyit, hogy amióta a férjemmel összeházasodtunk, teljesen le vagyok ejtve, abszolút nem törődnek velem, ki lettem taszítva. Most egy másik lány találkozgat velük, aki jegyben jár valakivel. Amúgy, még az esküvőnkre se jöttek el, a legócskább kifogásokkal fárasztva engem (a nincs pénzemtől, a nincs mit felvennem-en keresztül, az épp aznap megyek el bowlingozni-ig!!!!!)

mindezt azok után , hogy elmondtam azt vehettek volna fel amit akarnak, nem volt elvárás az ajándék, mert nekem az lett volna a fontos , hogy ott legyenek, akiket a barátnőimnek hiszek, és bowlingozni bármikor el lehet menni.

ráadásul az egyik, másfél év után 1 hónappal az esküvő előtt visszamondta a tanúskodást (persze ő se jött el), pedig azt megígérte! aztán aznap ír nekem fb-n hogy nincs pénze és nem jön... persze mert én aznap reggel csak az fbs fiókom fogom bámulni.....

undorító! én akkor mondtam mikor ez volt és később mikor észrevettem hogy ki lettem közösítve, hogy nekem ezek nem hiányoznak!

a férjem haverjai jó fejek, és velük lógunk :)

27/N