Még mindig nyomonkövet, mostmár elég!?

10 évvel ezelőtt együtt voltam egy férfival, aki válása után belémszeretett. Köztem és a válás közt voltnéhgány év szünet, még akkor nem ismertük egymást. Előzékeny volt, szerelmes, a tenyerén hordozott, tisztelte szüleimet stb és ahogy telt az idő előjöttek a rejtett dolgok is, pl. nem tudta a pénzt kezelni, ha volt,akkor dínom- dánom, ha meg nem akkor kölcsönkért. A kapcoslat elején nem tudtam ezekről a dolgokról, csak lassan derültek ki. Voltak viták köztünk, egresszív lett és nagyon féltékeny lett, oka nem volt rá, mert én is szerettem és nem csaltam meg soha. Már éreztem, hogy az agresszivitása miatt és a féltékenysége miatt, elhagyom, de aztán meg is erősített, amikor az unokatestvérem segítsééget kért tőlem. Azt mondta, ha segítek neki, őt felejtsem el,mindez azért, mert az unokatesó férfi, a barátom pedig féltékeny volt minden férfire! Abszurd! Ekkor lett elegem! Szakítottam! Jött egy zaklatásokkal és könyörgésekkel teli időszak, amikor hol fel akarta magát akasztani a kerítésünkre, hol virágot küldött, Megváltoztattam a telefonszámom, de nem költöztem el a házambólés amunkámat sem adtam fel egy pszihopata miatt. Kitartottam és 1 év után, amiben sokszor láttam a városban, lett egy kapcoslatom,aminek házasság és gyerek lett a gyümölcse. Nagyon szeretem a féérjemet és a gyerekünket, de az én lelkemet ez az alak beárnyékolja néha. Elfelejtettem írni, hogy távkapcsolat volt a mienk, hétvégén találkoztunk. Ő elköltözött otthonról oda, ahol én elek és kereset magának egy nőt, akivel együtt élt, vagy élmost is, nem tudom, soha nem érdeklődtem utána, örültem ha nem látom. Azóta is a bevásáróközpontban megérzem hha ott van, olyan mint aki figyel és ez borzalmas érzés. A kapcsolatunk végén már nagyon féltem tőle és ez azóta sem változott. Hétvégén volt családi nap a városunkban és résztvettünk mi is, ezeken a helyeken mindig megjelenik, most is ott volt, figyelt én pedig rosszul vagyok tőle. A férjemnek elmondtam a kapcsolatunk elején, hogy pszichésen mennyire megviselt voltam miatta, de most megint jön a nyár, többet vagyunk kinn, sétálunk és ő mindig bezavar a képbe, mert megjelenik itt- ott. Annyira elegem van belőle, legmerészebb álmaimban már nem él! Hogyan tovább? Tulajdonképp semmi nincs a kezemben,már nem zaklat, nem hívogat, csupán mindenholmegjelenik, ahol mi is vagyunk és bámul! HOgy lehet nem venni róla tudomást?