Férfiak! Mit tesztek/gondoltok ha a barátnőtök ilyen történetet mesél?

Ahogy emlitettem ertelmetlen volt feltennem a kerdest. Mar nem vartam valszokat. Nem tudom az onerzetemnek miert volt fontos hogy leirjam a hulyesegem tortenetet, de mar banom. Nem gondoltam hogy ez ilyen vitat kavar. Azt sem gondoltam hogy nem lehet ezt az egeszet kitorolni. Igazabol mar lelkiismeret-furdalasom van hogy ezt igy ide kiteregettem. Meg ha nevtelenul is. Az igazsag az, hogy csak en ismerem ot annyira hogy egy mozdulatabol, vagy pillantasabol tudjam mi jar a fejeben. Neki az egyetlen hibaja a tortentekkel kapcsolatban az, hogy egy edes es nagyon kedves teremtes, de tudom hogy legbelul csakis jo szandek vezerli. Nagyon szeretem ot ezert. Ugy gondolom hogy igazan az szamit hogy o milyen legbelul a lelke melyen. Lehet hogy nincs meg hatalmas elettapasztalata, ezert artatlansaga reven felre ertelmez helyzeteket es nem a leghelyesebb donteseket hozza es reagal, de valahogy neki is szereznie kell tapasztalatot es tudast(ha tanacsra lesz szuksege barmikor megkerdezhet es en meg leszek tisztelve). Lehet nem tudja meg hogyan mukodik a vilag(nem mintha valaki is pontossan tudna), de tudom hogy ha most meg nem is de kesobb mar jobban fogja tudni kezelni a helyzeteket, embereket mint a legtobb ember. Addig is ott leszek neki ha segitsegre van szuksege, de nem azert hogy megmondjam mit csinaljon. Volt ido hogy aggodtam miatta es patyolgatni akartam, de ahogy irtam is, belattam hogy ez nem helyes. Nem valami hulye gyerekrol van szo hanem a tarsamrol. Es nem is akarmilyen tarsrol! Az abszolut elso es legfontosabb dolog amiert szeretem az a merhetetlen oszintesege. Nem aggodok, mert bizok az itelokepessegeben es azt is tudom hogy barmi tortenjek is, a kulonleges bizalommal ami koztunk van, elobb-utobb megbeszeljuk es addig nem nyugszunk ameddig meg nem oldjuk. Atmentunk mar 1-2 kemeny dolgon. Mindketten kovettunk mar el hibakat(en hatalmasakat) ahogy minden ember, de ezektol aztan csak erossebbek, okosabbak leszunk, es jobban osszekovacsolodunk mint valaha. Tehat valamilyen szinten a hibakra kulon szukseg van. Ugy gondolom hogy kettonket nem allithat meg semmi! Az elet nem mindig konnyu, de csak azok gyozedelmeskednek, akik hajlandoak kemenyen kuzdeni, nem adjak fel es az akadalyokon atverekszik magukat. A tobbiek meg szimplan lecserelik eletuk legfontosabb szemelyet is egy ujra es sopankodnak hogy nincs egy igazi tars e kerek foldon. Ha eddig valamit megtanultam az az hogy semmi sem hullik az oledbe. A kituzott celhoz ragaszkodni kell es a legnagyobb dolgokat csak nagy kuzdelmek aran lehet elerni.

Egy dolog igaz: a gyozelemhez mindket ember kell. Szerintem mi mindketten hajlandoak vagyunk kuzdeni a boldogsagunkert es nagyon jo kis csapat vagyunk. De ha veletlen valami rendbehozhatatlanrol lenne szo, tudom hogy akkor is lenne gerince velem tisztazni a dolgokat mmert o ilyen es ezert nem felejtem el soha a napot amikor megismertem.

Tenyleg kar hogy nem lehet ezeket a kerdeseket letorolni. Sajnalom hogy mindenki idejet vesztegettem.