A barátommal kökeményen összevesztünk, úgy érzem innen nincs visszaút. Vagy mégis?

Köszönöm a hasznos válaszokat.

Elég összetett a dolog. Úgy érzem nem ugyanaz a célunk. Neki az az élete,hogy másoknak megfeleljen, és ezért bármit feláldoz.

A legegyszerübb példa az,hogy pl. megbeszéltük,hogy együtt leszünk pár napig, 2 hét után, de az egyik barátja elment hozzá és a segitségét kérte (most újjittatta fel a lakását, és kellett még valamiben segitenie.) Természetesen nem tudtunk találkozni, és ez valami elképesztö sokszor megtörtént. Nem értettem,mai napig se értem. Szeret, együtt akart velem lenni,de más fontosabb.Anyira,hogy képes lemondani arról,hogy együtt legyünk. Csak arra tud gondolni olyankor,hogy segitsen másoknak, egyszerüen nem tud nem-et mondani,és olyankor az én érzéseim számára megszünnek.

Ma kiborult nálam a bili. A 2 év arról szólt,hogy kompromisszumot kötöttem, alkalmazkodtam és még mindig minket áldoz fel.

Azt hiszem neki tényleg az az élete, én viszont másra vágyom. Csalódott vagyok,és ennek ma hangot is adtam, ez robbantotta ki ezt a hatalmas veszekedést.